Szia!
Nagyon örülök, hogy jelentkeztél erre a “rövid” foglalkozásra.
Egy olyan programhoz csatlakozol, ahol művészetterápián keresztül kapcsolódunk magunkkal
egy gyakorlati, saját élményedre építő foglalkozáson.
Márciusban a víz elem, az érzelmek hullámzása, áradása lesz a témánk.
Az online alkalmak során lehetőséged lesz kipróbálni és
saját magad valóban megtapasztani, hogy miben segíthet téged a művészetterápia.
Bátorítalak, hogy kapcsolódj be minél aktívabban (képpel, hanggal), ez nem egy előadás lesz, hanem saját élmény, megtapasztalás, alkotás, írás.
Időpont:
- március 18.
délelőtt: 9-11
este: 19.00-21.00
FIGYELEM: 10 perccel előbb csatlakozz be kérlek, hogy ne a program alatt kelljen a belépőket beengednem. Köszönöm
(pontban 9-kor és 19-kor kapcsolom be én is a kamerát, nem kell ott ülni, csak legyél bejelentkezve:)
Hol találkozunk?
Az esemény előtt kiküldöm a Meet meghvót, oda tudsz majd belépni. Nem szükséges telepíteni semmit előre (tudtommal:).
MIRE LESZ SZÜKSÉGED?
Ha van A3 papírod, akkor szuper, ha nincs, akkor a sima A4-es lap is teljesen jó.
Ezen kívül színes ceruzákat vagy krétákat készíts elő, valamint tollat, ha jegyzetelnél.
Leggyakoribb két kérdés:
- Kell-e rajztudás?
Nem, semmiféle rajztudásra nem lesz szükséged, ez az alkalom épp ezt a tévhitet IS igyekszik eloszlatni. - Kell-e szerepelni?
Nem kötelező, anélkül, hogy megmutatnád az alkotásodat, vagy megszólalnál is tudsz dolgozni. Ettől függetlenül bátorítalak majd, hogy kapcsolódj be, mert jó élmény szokott lenni. - Készül felvétel az alkalomról?
Nem. Ez egy egyszeri alkalom, magunk között vagyunk, nem használom fel semmilyen “reklám” vagy mutogatás célra. A célja a foglalkozásnak, hogy saját élményként tapasztalhasd meg, neked miben tud segíteni a művészetterápia.
Más félelmetek nem nagyon szokott lenni, de ha bizonytalan vagy, írj nekem nyugodtan:) zsofi@bohodesign.hu
Visszajelzések a korábbi hasonló két órás programról:
“Fantasztikusan jól éreztem magam, sikerült feloldódnom, nekem teljesen pozitív élmény volt. Sokszor hallottam már a művészetterápiáról, nagyon érdekelt, és igen, egy teljesen más módon találkoztam magammal. Szembesültem hibás szokásommal, illetve találkoztam kreatívabb oldalammal, mint amit gondoltam hálás szívvel köszönöm, hogy itt lehettem ” Mónika
“Ez volt az első alkalmam művészetterápián, s Zsófi, a Te energetikád és az empatikus kommunikációd határtalan biztonságot adott. A tér amit létre hoztál mind a versek s a képek megélése során támogató volt, a keretrendszer pedig tanulságos. Jelen tudtam lenni egy pörgős és szétszórt nap után, s ezt hálásan köszönöm.
Kíváncsi lettem s izgatott, mivel az önismereti utamat más szemszögből is megtapasztalhattam. Hiteles előadót hallgathattam, aki szeretet központúan osztja meg a tudását.” Simon Tünde
“magamhoz tudtam kapcsolódni, magamra figyelni, elmélyülni.” Judit (56)
“Az elsö alkalommal a két kislányom mellettem festett. Azt gondoltam, lesz ami lesz, tuti nem tudom végig csinálni, de bármit is ad az alkalom, örülni fogok neki. Meglepetésemre, nem csak hogy hagytak, de egy nagyon jó érzés is volt bennem és a versirás igazi tetöpont volt számomra. A visszajelzés módját is nagyon kedvesnek és hasznosnak találtam.
A második alkalomra szorongva érkeztem a vizsgáktól való izgulás miatt. Miközben becsuktam a szemem rajzolásnál, próbáltam bizalmat érezni magam iránt. Ez a bizalom tovább erösödött a rajzolás alatt és végül oldotta a kezdeti szorongásomat. Fantasztikus!” Nikolett
“Két alkalommal voltam. Mindkettő nagyon tetszett, bele tudtam magam engedni az egész folyamatba. Az első után picit bántam, hogy nem mertem felszólalni…ezért tegnap a verset is felolvastam és a rajzom is megmutattam.
Kifejezetten öröm volt hallani a visszajelzéseket. Jó volt megmutatni egy picit magam… örültem, hogy lett elég bátorságom már a második alkalomra és nem csak csendben alkotó ill. megfigyelő voltam.”
“Köszönöm a biztos, de szépen, “lassan” folyó, figyelmes közeget. Feloldodtam. Megosztani is biztos volt. Bár a rutinlom envedelmem ehhez megvan.
A vers friss energiát hozott. A rajz megerősitett. Jó hogy nem volt cifra feladat csak egyszerű. Jó a természet behozasa. Eltávolodtam tőle tudatban. Melegséget és erőt, reményt adó kapcsolodni a körforgással”
Röviden bemutatkozom, Iványi Zsófi vagyok, háromgyerekes anyuka, művészetterapeuta, gyászcsoport vezető, bútorfestő kézműves, díszítőszobrász, művészettörténet tanár, ökogazdálkodási szakértő, EMK játékvezető. Alapvetően felnőttekkel dolgozom, művészetterápiás csoportokat vezetek és “önismereti kézműves és bútorfestő” foglalkozásokat tartok. Idén év elején nyitottam újra a gyerekek irányába, Mozaik gyerek szorongásoldócsoport-vezető lettem, ami a felnőttek szorongásaihoz is újabb ismereteket adott.
“Kedvenc” területem az életközepi válság és az öregedéssel való szembenézés problémája. A művészetterápiás folyamatok nagyon szépen ki tudják simítani és “helyére tenni” ezeket a szorongásokat és félelmeket, ehhez persze idő és türelem szükséges.
Nagyon fontosnak tartom minél több emberrel megismertetni a szabad alkotás rekreációs hatását, azért dolgozom, hogy a téves hiedelmeket – “nem tudok rajzolni, akkor nem is érdemes” – eloszlassam. Olyan technikákat alkalmazok, amik erősítik az alkotás folyamatának fontosságát, a belső megélésekre helyezzük a hangsúlyt, így előbb-utóbb mindenkinél átbillen a nemtudás szorongása egy felszadault önkifejezési folyamatba.
Egyéni és csoportos foglalkozásokat is tartok, mindenek van előnye és hátránya. Alapvetően a csoportmunkát támogatom, mert azt veszem észre, hogy ott tudunk leghatékonyabban gyógyulni, az empátia, elfogadás, az adott-kapott visszajelzések, mások élettörténetei mind máshonnan össze nem szedhető kincsek. Egyéni foglalkozást annak szoktam javasolni, aki nem meri magát megmutatni, különösen szorongó, vagy nem alkalmas a csoportidőpont.
Számomra a művészetterápia nem egy munka, hanem egy hazatalálás. Számtalan önismereti módszert végigjártam magam is (pszichodráma, szomatodráma, bodywork, családállítás és még sorolhatnám – mind elképesztő önismereti részeket nyitott meg), ám mégis a művészetterápia az, amiben úgy érzem, minden egybeér:
– a természet körforgása, kapcsolódni a nagy egészhez, felvenni a ritmusát;
– a művészetek lélekre gyakorolt hatása, hogy milyen csoda, amikor szinte érzem, ahogy a lélek megmozdul;
– a tudattalan szelíd felfedezése (mintha egy sötét szobában ültem volna és most egy kis gyertyával körbejárhatnék – egyre jobban látom a dolgokat)
– nem csak mindennapi problémáimra vagy gyerekkori sérüléseimre tudott megoldást nyújtani, hanem – ez már biográfiai ismeretekkel ugyan, amit beépítak a programokba is – az egész életemre másképpen tekintek.
– megtanultam a kríziseket lehetőségként szemlélni, elfogadni, hogy van, amikor nehéz, hogy az élet ritmusa úgy normális, hogy van fent és lent, sötét és világos…
– hogy a közösségeknek micsoda támogató, gyógyító ereje van.
Ezt az ingyenes alkalmat azért szerveztem, mert nagyon nehéz ezeket szavakkal leírni, átadni. Ezt megélni, megtapasztani érdemes.