RÓLAM
Iványi Zsófi vagyok, kézműves-bútorfestő, bohém stílusú lakberendezési tárgyakat, fotótranszfereket és aszimmetrikus fülbevalókat készítek és persze bútort festek. Gödön lakom és legkisebb lányom születése óta itt is dolgozom az új BOHOdesign lakásműhelyben, ahol épp alakul az Autentico krétafesték bemutatóterem is.
Díszítőszobrásznak, művészettörténésznek, ökogazdálkodási és ökoturisztikai szakembernek tanultam az iskolákban, közösségi kert koordinátor, Ökokör csoportvezető, EMK játékvezető, “öko-blogger” is voltam már, kóstoltam bele múzeumpedagógiába is, aktívan tevékenykedtem a Hangák – zöldre érett nők közösségében, “anyaközpont álmokat” is dédelgettem egykor, és mint külön faj sokak szerint… Waldorf szülő vagyok. Nagy álmom vált valóra, hogy a negyvenbe lépve, kisbaba mellett elvégeztem a másoddiplomás Katarzisz Komplex Művészetterápiás képzést, amiben mostanában a legtöbb örömömet lelem. Ez utóbbit a sok év bútorfestő workshop tapasztalata hívta be az életembe, ott tapasztaltam meg a “bármilyen” alkotó folyamat gyógyító erejét.
Volt, hogy közel ennyi mindent valóban egyszerre csináltam. A közösséghez tartozás, közösségépítés fontos vonal az életemben, imádok nyüzsögni, szervezni, tanulni. Ez volt az útkeresés. Kisgyerekes anyaként megtalálni a helyem, sok mindent kipróbálni… aztán elengedni. Egyensúlyra törekedni.
Hét – otthon, gyerekekkel – eltöltött év után, úgy érzem, megtaláltam, ami igazán, valóban én vagyok! A sok szakma, a tanulás, a gyakorlati megtapasztalás egyszercsak összeért és mutatta az irányt.
Ez az alkotás, értékteremtés, valami különleges létrehozásának a vágya, hogy végre egyensúly legyen: a kiszolgálás mellett kiteljesedhessek én is. Egyszerre! Fontos, hogy “itthon” dolgozhassak, hogy a gyerekeimmel együtt lehessek (délután, szünetben, betegségben) s olyat csináljak, ami kreatív, ezért feltölt, amihez folyamatos fejlődésre, tanulásra van szükség.. és közben legyen környezetbarát, közösségi, összekapcsolódós, örömteli és SZÉP, szeretnivaló, értékes, minőségi, egyedi. Csak ennyi:)
“Szabadon” osztom be az időmet, folyamatosan új kollekciókon agyalok, igazi alapanyagokkal, környezetbarát termékekkel dolgozom, sorozatgyártott helyett személyes értéket hozok létre, órákig mélázok egy bútordarabon, marketinget, fotózást, honlapszerkesztést (jaj, meg mi minden mást…) tanulok éjszaka, régi értéket mentek a kidobásra ítélt bútorok megjavításával, vásárokba járhatok, és workshopokat tartok, hogy Veletek találkozzak, fórumokon beszélgethetek és nagyon sokszor a barátaimmal, gyerekeimmel is tudok együtt festeni, alkotni tehát csak munka ez, hanem a szenvedélyem is.
Nem kerestem én ezt ilyen kategóriákra bontva. Megtalált. És csak utána jöttem rá, hogy ebben tényleg MINDEN benne van, amit az elmúlt évekből magammal hoztam.
- a sok szakma (jó előkapni az egyiket, ha épp arra van szükség)
- a környezetvédelem (újrahasznosítás, értékmentés, spórolás, az Ökokör tapasztalatok)
- az önismeret (mennyire fontos a magunkra fordított idő - ezt megadom magamnak is és a workshopok témája is ez)
- a gyerekeim (akik mellett sokszor dolgozom és türelemre, kitartásra tanítanak - kisebb-nagyobb sikerrel:)
- benne van az anyaságom is (hiszen leginkább anyákkal dolgozom együtt, titeket tudlak megszólítani)
- a közösségi megtapasztalásaim (barátaim, támaszaim, támogatóim, és a sok-sok csoport/közösség, amiben eddig benne voltam)
Mesélek picit “A ház”-ról is. Mert ez is én vagyok. Vagyis mi vagyunk: ez a százéves nyaralóvilla, amibe 2019-ben költöztünk, végigkísérte a személyiségünk, közös életünk itteni alakulását. Elképesztő, hogy egy épület hogyan válik otthonná és az is, hogy milyen mélyen alalóg az otthonunk az életünkkel. Aki építkezett vagy felújított már, tudja, hogy embert és kapcsolatokat próbáló dolog ez. “Szerencsés”, aki a gyerekek előtt vág ebbe bele, de az élet néha nem ideálisan dobja a lapokat, vagy éppen én húzok lapot tizenkilencre?!
Lényeg a lényeg, hogy beköltöztünk egy nagyon régi, csodálatos, de minden porcikájában felújítandó házba, amikor én már szinte mindenórás voltam a harmadik gyerekemmel. Emlékszem, még ágyunk sem volt, ültünk a fehérre festett csupasz falak között, ami elképesztő rideg volt számomra. Annyira vágytam az otthonra, annyira erősen láttam mindenben a lehetőséget, hogy mindent azonnal akartam. Nagyon sokat tanultam magamról, tanultunk magunkról és egymásról az átalakítások közben: együttműködést, magunkért kiállást, türelmet, sok kreativitást, fantáziát és hitet abban, hogy egyszer jó lesz.
Én sokáig elégedetlen voltam: ez sincs kész és az is befejezetlen… ezt se én csináltam meg végül, megint csúszik…. “Dehát van egy kisbabád” jött rá a válasz, jaj a falra másztam. De visszanézve elképesztő, hogy két év alatt ez a ház szinte kicserélődött, már látom benne nem csak magamat, hanem magunkat, otthonná vált, méghozzá olyanná, ami MI vagyunk! Befejezetlen, összevissza, kaotikus, egyedi, színes, tele emlékkel.
Nem ilyen életrajzi vonatkozásban, hanem a színek, ötletek, tapasztalatok és megoldások szintjén a blogon végigkövethetitek az átalakulást.
Mivel 2021-es újévi fogadalmam szerint ebben az évben nem végzünk a házon átalakításokat, egy csellel sikerült mégis elfoglaltságot találnom. A házunk melletti “kisházat” alakítjuk épp BOHOdesign műhellyé, ami bolt, bemutatóterem és workshop helyszín is lesz.
Úgy nézegessétek a munkáimat, a fent leírtak belőlem, belőlünk így születtek.
Jelenleg egyéni vállalkozóként működöm annak minden nehézségével és szépségével.
Köszönöm, ha vásárlásoddal támogatsz bennünket, és persze nagyon hálás vagyok minden jó szóért (élőben vagy kommentben), támogatásért, buzdításért ha csüggednék… támaszért és építő kritikáért.
A képen az első – egyébként elrontott, de máig kedvenc – fotótranszferem – és rajta MI volnánk, akkor még csak két gyerkőccel.
Ha szeretnél egy kicsit bepillantani a műhelytitkokba, olykor a mindennapjaink egy-egy pillanatába, kövess a közösségi csatornákon:
