Ha sok mindent végigcsináltál már, mégis egy olyan időszakban vagy, amikor munka-, élet- vagy belső irányváltás előtt állsz, és jól jönne egy megtartó tér, ahol nem beszélni kell magadról, hanem alkotáson keresztül visszatalálni a belső egyensúlyodhoz, önMAGadhoz, akkor ez a program neked szól.
Neked szól, ha eddig visszatartott az időhiány, a távolság vagy az, hogy nem akarsz még egy “elolvasós” vagy “meghallgatós” módszert – itt csendes, kreatív önismereti munkában erősítheted a határaidat, mozgósíthatod az erőforrásaidat, és teret adhatsz annak, ami benned már rég dolgozik.
Lehetőséged van
-teljesen egyénileg dolgozni a hónapok változásával összhangban,
– csoportban,közösségben megosztani az élményeidet, megfigyeléseidet és vezetett, biztonságos térben megtapasztalni és gyakorolni a tiszta visszajelzések erejét
– egyénileg dolgozni és szükség esetén a segítségemet kérni a feldolgozásban, visszajelzésben.
Milyen témákban dolgozunk?
Ebben a programban az évkörre hangolódás lesz fókuszban. Természeti lények vagyunk, úgy lehetünk egyensúlyban, ha figyelembe vesszük természetes, ösztönös ritmusunkat. Ha megengedjük magunknak, hogy ne mindig maximumon teljesítsünk, hanem észrevegyük, elfogadjuk, megszeressük saját belső ritmusunkat.
Hogy éjjel aludjunk, nappal aktívak legyünk. Hogy nyáron kinyíljunk a külvilág felé, télen befelé fordulhassunk. Aktivitásunk, teljesítményünk és a produktumunk így tud megfelelően működni. Az évkörre hangolódás segít megérteni és elfogadni, hogy vanna időszakok, amikor termőre fordulunk és produktívak vagyunk és azt is, amikor érlelésnek, álmodásnak, sokszor láthatatlan belső növekedésnek van itt az ideje. Utóbbi a legnehezebb, amikor látszólag semmi nem történik:) A művészetterápiás munka segít tudatosítani ezeket a folyaatokat, elfogadónak és türelmesnek lenni saját magunkkal, a változásainkkal.
Februárral indul a csoport, ekkor a magok még a föld mélyén szunnyadnak, téli álmukat alusszák. Ám ez nem egy tétlen állapot, hanem az erőgyűjtés ideje! Ahogy a tavasz közeledik, lazul, olvad a föld, olvad a hó, helyét a víz (árvíz, mocsár akár) veszi át. A mag kemény, eddig védelmező burka megreped, a csíra előbukkan a földből. Az eddig őt védő kemény mag a tápláléka lesz. Tavaszra a magunk már nem mag többé, eltűnik és egy kis palánta lesz belőle, a magnak már csak a “lényegét”, esszenciáját, emlékét őrzi csupán. Növekszik, kivirágzik, ragyog, érik, termést hoz, érlel. Itt már elindulunk az őszbe, amikor a termés beérik, leszüreteljük, megünnepeljük. Terméseinkben az új magok készen állnak arra, hogy a földbe kerüljenek. Ezzel együtt azonban a növényünk is felkészül a sorsára, az elmúlásra. Azonban látjátok, nem múlik el soha, hiszen magként tovább él, télen a föld alatt megszületik benne az a lényeg, ami fizikailag láthatatlan, de tavasszal mégis ez lesz az egyetlen, ami belőle marad és születik újjá. És így tovább…..