Amikor végeztél a hónap összes alkotásával, akkor egyben érdemes rátekinteni az összes képedre.
– ha csoportban dolgozunk, akkor is megnézheted ezt a videót, de ott vezetem ezt a folyamatot
– ha önállóan dolgozol, akkor mindenképpen ezek alapján figyeld majd az alkotásaidat
TIPP: ne azonnal ülj neki a képeidet átnézni, jó, ha hagysz egy-két napot leülepedni, eltávolodni.
Az első képen egy egész év munkáit láthatod egyben, a második képen egy alkalom és egy házi feladat alkotásai vannak.
TIPP:
a képeket egy helyen gyűjtsd, írj rájuk dátumot, hogy később könnyebb legyen sorrndbe rakni.
Rátekintések ideje:
1. hónap végén egyben
2. Fél év után egyben
3. Egy év után egyben
Ezek nagyon szép ívét mutatják a változásainknak, honnan indultunk, merre tartunk és mennyit haladtunk.
Egy év, amilyen hosszú, olyan rövid is.
Ennyi idő alatt végighaladunk a hónapok lelki megélésein, rengeteg önmegfigyelés, változás, kinyílás és bezáródás, ünepi megélések stb történik velünk ez alatt.
Tulajdonképpen átmegyünk minden fontos megtapasztaláson a születéstől az elmúlásig és azon is túl.
A művészetterápia nem egy rapid folyamat.
Mindennek megvan benne a maga ideje és akkor és ott úgy történik, ahogy kell, a természet ritmusát követve.
Néhány visszajelzés a korábbi csoportokból a folyamat szempontjából:
“Megérkezett számomra az a felismerés, hogy az életemre ne egy lineáris, folyamatosan felfelé ívelő vonalként gondoljak (és várjam magamtól az ilyen irányú változásokat), hanem a fentek és lentek természetesek, ciklikusak, az év bizonyos pontjain másra vagyok képes, és ezek a hatások akkor is érni fognak, ha nem én irányítom őket, hanem csak hagyom őket megtörténni. Ezt a gondolatot nagyon felszabadítónak élem meg és azóta sokkal elfogadóbb vagyok magammal szemben.”
“‘Nagyon sokat adott nekem ez az egy éves folyamat, amit együtt végigcsináltunk. A művészetterápiában egy megtartó, lágy, mégis mély tapasztalásokat adó önismereti módszerre találtam, ahol ki tudom kapcsolni az elvárásaimat és csak az intuícióimra hallgatok. Úgy történik változás, hogy közben nem fejből, hanem szívből mozdulok meg. Nem azt érzem, hogy törekszem valami felé, hanem egyszerűen csak megtörténik. Kicsit olyan, mint a varázslat..”