Úgy döntöttem, hogy minden (majdnem minden) délután készítek valamit a gyerekekkel karácsonyig.
Olyasmit, ami újrahasznosított, vagy filléres, vagy itthon könnyen elkészíthető, vagy gyerekekkel is bátran bele lehet vágni, vagy egészséges vagy csak simán karácsonyi.
Szóval ez egy sorozat lesz, meglátjuk, meddig vagyok lelkes.
Rögtön két napi tippel jövök.
Tegnap a hófehér, csillogós szódabikarbónás “porcelángyurmát” terveztük elkészíteni, de valami más lett belőle:) Ugyanis szerintem nem szódabikarbónát tettem bele, hanem mosószódát vagy mosószert vagy nem tudom mi lehetett… a lényeg, hogy így is működik, csak sajnos nem csillog. Ezért lefestettük (így lett két napos program).
Szerencsére. Az eredeti szódabikarbónás recept szerint – eddig úgy csináltam ugyanis:) – olyan szépen csillog, hogy eszembe nem jutott volna festeni.
Tehát az alap “gyurma”:
2 rész szódabikarbóna
1 rész keményítő (kukorica, burgonya)
1,25 rész víz
Ezeket egy lábosban összekevertem, összefőztem egy kicsit (amikor elkezd sűrűsödni, akkor elég nehéz keverni), majd zárható tetejű dobozba tettem, míg ki nem hűlt annyira, hogy hozzá lehessen nyúlni.
Aztán elővettünk sodrófát, mézeskalács kiszúrókat, fenyőágat, falevelet, csipketerítőt és a fondant mintázó formákat, majd nekiláttunk a nyújtásnak, szaggatásnak. Kimondottan tetszettek azok, ahol nem nyomtuk telibe mintával, hanem a fele sima maradt.
Miután elkészült, rajztáblára tettem és a kályha tetején pihent egy napig. Ekkorra száradt meg teljesen.
Elővettük hát az akrilfestéket – 3 évessel ez elég horrorisztikus, szóval inkább tempera, a végén lakk a javaslatom inkább – és a Pentart metál wax pasztákat (hobbi boltban kapható, így karácsony előtt teljesen függővé váltam ettől a cucctól, egyszerűen bármire rá tudnám kenni).
Én olyan kis szolidan álltam neki, a pasztával lekentem itt-ott a díszeket. A gyerekek jó sötét színekkel telibe mázolták a díszeket… na ezeken a wax annyira jól mutat, hogy ebből sorozatgyártásba fogok fogni. Szerintem a legszebbek a feketék, barnák lettek.
