Néhány éve már, hogy egy csoportban felajánlás érkezett egy régi Csepel varrógépre. Nem emlékszem, mikor volt, de már “festegettem”, az tuti, mert azonnal egy újrafestett asztalt láttam belőle magam előtt. Sokáig az emeleti szobában állt sorsára várva, majd amikor lett egy műhelyem, oda került, nagy lapot tettem rá és azon festettünk. Elég méltatlan szerep egy ilyen szép régi varrógéphez. Most volt egy kis időm magamnak festegetni, így nekiálltam. Ezer hálám a felajánlásért, sok örömöt okozott a festése!
Szóval a hónap színe nálam az Annie Sloan Arles sárgája. Nemrég 
bárszéket festettem le vele, majd egy kis komódot, apróbb cuccokat még (és még mindig mennyi van az egy literes dobozban!!!!!).
Na tehát, a varrógép nem az a míves-cirádás lábú Singer, az asztal része elég egyszerű (mondjuk, hogy retró egy kis Art deco beütéssel), a lapja megcsúnyult, kopott volt. Aki ismer, tudja, hogy én ütött-kopott dolgokat szeretek festeni, mindent öregítek és csiszolok. Ezt nem lehetett, hiszen a stílusa annyira elüt az enyémtől, hogy bénán nézett volna ki. Nem azért, vannak ezen is profilozott részek, amik akár koptathatók lehetnének, de egyszerűen nem illik össze.
Valami egyszerűben kezdtem gondolkozni. Kivételesen. Sárga lesz a teteje, feketék a fiókok. Ez eddig nem egy nagy mutatvány, bár szerintem jó színt találni sem olyan egyszerű valamihez. És szerintem ez egy jó szín. Ehhez. Is.
Amikor kész lettem mindennel, mégiscsak előjött a kisördög. Valami minta csak kéne. Első gondolatom, hogy különböző nagyságú pöttyöket festek a fiók oldalára… de nem volt hozzá sablonom, kört vágni pedig nem szeretek. Semmiképpen nem gondolkoztam csipkés, túl összetett mintákban, mert ez egy egyenes vonalú, egyszerű bútor. Na, akkor maszkolószalaggal csíkokat festek rá, különböző vastagságban. Ez tuti befutónak tűnt…
míg a kezembe nem került egészen véletlenül egy stencil (lelőhely: Re-Kreatív webáruház). Nem cikornyás, de nem is teljesen egyszerű, geometrikus, de nem egyenes, tökéletes. Ahogy az első fiókot lefestettem, tudtam, hogy ennek így kell lennie. És ezért nem szeretek előre lebeszélt megrendeléseket festeni, mert az igazán szerelem-megoldások mindig így születnek, hogy az utolsó pillanatban odapróbálok egy másikat és az az!
A varrógép lapjával nem csinálok semmit, az nem lesz mintás. Az oldalán bőven elég, ami van, ez ad egy kis izgalmat neki. Egyébként egy széket is tervezek készíteni hozzá, ugyanezekkel a színekkel, mintával, ahol a széknek csak az alsó, ülőke részt megtámasztó lapja lesz ilyen mintás.
Összecsukva sima asztalként használható, kényelmes rajta dolgozni (2 hónapig így használtam a műhelyben). Kinyitva előbukkan a csodaszép varrógép, aminek aranyozott felirata és fekete fényes teste elég jól összejön az asztal színeivel! Lábbal hajtós és működik.
Nagyon köszönöm Eszternek, akitől a varrógépet kaptam. Két napig festettem, úgy, ahogy én akartam, így indult az évem és ez elég szuper!
Jelenleg nem a műhelyben van, ahol most a sok bútorfestés miatt porolok, hanem kitettem a Fészek – közösségi térbe, lehet simogatni, csodálni, akár kipróbálni. Szóval ha van varrnivalód és eddig csak azért nem használtál lábbalhajtós varrógépet, mert nem volt, akkor itt a lehetőség, szólj, gyere és próbáld ki! Még egy kávét is kapsz mellé. (Ha pedig megvarrod a hintaszékem pár centin szétnyílt vásznát is, akkor egy sütire is a vendégem vagy -nekem erre most nincs energiám:)
