Te jó ég, ez már megint micsoda év volt:) Nyilván csak én emlékszem a tavalyi fogadalmamra, hogy "idén nem lesz itt felújítás". Okos lányként újítottam is meg nem is... Totyogó babámból cserfes kétéves lett, kisiskolásaimból kamasz. Kisvállalkozásomból pedig kicsit nagyobb. Közben épült-szépült százéves házunk is. Én közben tovbábbképződtem, újat tanultam. Ezekről írok most, olvassa, akit érdekel egy kis személyes.
Az idei január olyan kis csendeskén telt, ahogy egy januárnak telnie kell. De ez csak a látszat volt, a háttérben nagyon dolgoztam az új tanfolyamon, ami valami csoda folytán meg is lett farsangra, ahogy terveztem. Erről már annyit meséltem, posztoltam idén, hogy most nem fogok (pedig tudnék:) Mindenesetre itt találsz róla mindent.
Márciusban ÖT ÉVES lett a vállalkozásom. Teljesen véletlenül vettem észre ezt az évfordulót, de nagyon megörültem neki. Emlékszem, ahogy egyetlen raklapdeszkával fedeztem fel és gyakoroltam a fotótranszfert és néhány 15 éves (!!!) festékkel kezdtem – újra – a bútorfestzést. Emlékszem az érzésre, ahogy a fiam belépett az oviba, én pedig nem tudtam, mihez is kezdjek a “rengeteg” időmmel. Azonnal festeni kezdtem, bútoirt, ahogy azt tettem huszonéves koromban is. A fottranszfer lett a másik nagy szerelem, azt kapott ajándékba boldog-boldogtalan. A vállalkozáűsomat húsvétra nyitottam meg egy számomra örökké emlékezetes Több mint hobbi kampánnyal, ami azért volt izgalmas, mert Adrienn segítségével a SEMMIBŐL 40 nap alatt működő vállalkozásom és jól működő stratégiám lett. Életem egyik legnagyobb sikerélménye ez a húsvéti szezon volt. Eltelt öt év és egyre csak fejlődik körülöttem minden, lett azóta két műhelyem, webshopom, onlin tanfolyamaim, fülbevalók, kapsulatartók… de ami még jobb, ti is egyre többen vagytok, akik kedveltek, visszajelztek, jöttök, kérdeztek! Köszönöm.
Áprilisban a tavasszal kinyíltunk, kivirultunk, tündérkerteztünk, csigát festettünk.
Igyekszem minden évben új témát, stílust, technikát keresni a tündérkertekhez, de szerintem eljött az ideje egy újrakezdésnek, hiszen legkisebb lányom most két éves, jövő tavasszal már ő is készíthet majd velünk.
A Tündérkertekről itt találsz több leírást is.
És emlékeztek, itt kérdeztem meg, hogy melyik logót választanátok. Mérföldkő volt ez nálam, nem csak a logó miatt. Ekkor bíztam meg Esztert, hogy készítsen nekem új honlapot. A régit a nulláról magam építettem fel, ami nagy dolog nekem, hiszen korábban fogalmam sem volt róla, hogyan kell egy honlapot megcsinálni:) Szolgált engem sok évig hűségesen, de átláthatóbb felületet szerettem volna kínálni nektek. Így ezt a “gyerekemet” elengedtem és átadtam egy profinak. Az együtt töltött munka minden percét élveztem, Eszter a gondolataimban olvasott és szerintem csodás új felületet készített – látjátok, milyen jól áttekinthető? 🙂
Májusra esett az idei első nagyobb lélegzetvételű itthoni festés, a verandáé. Megérdemelné már, hogy szépen befotózzam, de grrrr….. annyira belaktuk, hogy nem sok látszik belőle. Pedig nagyon praktikus lett, nem utolsó sorban gyönyőrű!
Megérkeztek az Autentico Vintage új krétafesték színei is, a kékek-zöldek különleges helyen állnak a kedvenc-listámon. A legelején:) Emerald, Teal Blue, Dusky Turquoise a ti kedvenceitek is. Nálam az Emerald van az első helyen! Íme a teljes paletta.
Május. Ez mindig valami újat hoz, most kivertünk egy falat és két lyukat ablaknak. Ez elég új, nem? 🙂
Ja, de idén nem újítunk fel semmit. A nagy házban nem is tettük, a kicsinek estem neki. Ijesztő látvány volt, pláne, hogy pár nap alatt döntöttem, határoztam, cselekedtünk. Fogalmam nem volt, mi lesz ebből, hogy fog kinézni. Láttam magam előtt valamit és hajrá!
Egy percre nem bánom ezt a döntést, ugyanis a korábbi kis sötét szoba helyett hatalmas, fényes, tágas teret kaptunk.
MINEK? Ja, mert – mérföldkő – itt lesz az új BOHOdesign műhely éééééés Autentico bemutatóterem.
Tavasz és nyár közeledtével kivirágoztak a BOHOdesign aszimmetrikus fülbavalók is. Szedtem nektek egy csokorral a kedvenceimből.
Persze bútort is festetek néha… az idő kevés erre, de ha belefér, akkor hatalmas örömmel teszem. Amúgy újévi fogadalom, hogy idén több bútort festek. Magamnak is:)
És tádádádám! Az évem fénypontja volt és így visszatekintve is ezt gndolom. Tavasszal befejeztem a művészetterápisá képzést, amit lezárásként egy foglalkozás-sorozat vezetésével kelett lezárni.
Kapcsolódás, töltekezés, együttlét, alkotás, művészet, gyógyulás, találkozás, várakozás, zene, vers, szabad ég alatt, magunkra figyelve. Ezek a szavak jönnének elő egy asszociációs játékban, ha a nyári foglalkozásról kérdeznétek.
Élmény volt a foglalkozásra készülni, rátok és magamra hangolódni. Kapcsolódni a természettel, magammal, veletek, az emlékeitekkel, örömötökkel, gyászotokkal, küzdelmekkel, kihívásokkal.
Újévi fogadalmam, hogy indul majd még csoport, immár az új műhelyben, ami tökéletesen alkalmas lesz erre. Nyáron pedig ugyanúgy a kertben, ami a nyugalom szigete, ahonnan az évszak minden jellegzetessége megfigyelhető, átélhető.
Külön hálával tartozom e téma kapcsán azért a fantasztikus érzésért, hogy ugyan korábban csak bútorfestő csoportokat hirdettem, ez az alkalom CSAK a hírlevél kiküldése utáni NÉGY órában BETELT. Nem hittem el, még bele is könnyeztem. Nem gondoltam, hogy ekkora lesz az érdeklődés…. és a BIZALOM felém. KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM!
Ha érdekel, akkor a hírlevélre iratkozz fel, ott fogom újra elsőként megírni az új időpontokat .
Tombolt a nyári szünet, én itthon négy gyerekkel, hát, öhhhöm, nem sok idp maradt a festegetésre. De azéert lecsíptem egy-egy délutánból, alvásidőből és szépen színesedtek a kerti bútoraink.
S ugyan a nyári meleg nem kedvez a szabadtéri festésnek, mégis sokan belevágtatok. Nagyon hálás vagyok azért, hogy ennyi sok megosztást kapok tőletek, csodás új bútoraitokról.
Ja, hát nyári meleg és festés. Nekiestem a kisház parkettáját lefesteni. Nem mondom, hogy mindenki bízott a priojektben, illetve szép számmal kaptam az “ezt a szép parkettát nem szabad lefesteni” tanácsot is, de a nap süt, egy bútorfestő meg fest. A parketta törtfehér lett,. perszaszőnyeg mintával.
I-MÁ-DOM!
Itt most a végeredményt mutatom, de a teljes festési folyamatot megtaláljátok az Instán.
És ha már imádom. A legszebb értékmentésem is ide került. A százéves házunk verandájának ajtaját sajnos ki kellett cserélni (helyette lett a piros, tudjátok), a régieket pedig nem volt szívem kidobni. Egy évig áztak a kertben, mire kitaláltam az ajtó-polc ötletet. Ezt nem én kivitekleztem, csak elmondtam az elképzelést: az ajtóket egymás mellé, aztán valahogy a falra kéne tenni és rá polcokat…. Annyit tettem, hogy lecsiszoltam, kicsit felfrissítettem a festést és az asztalosnak átpasszoltam. Sírtam, amikor megláttam, annyira imádom a végeredményt.
Két éves lett a fecsegő lányom, ahányan vagyunk, körberajongjuk. Hihetetlen ajándék ő az életemben, mert amennyire fáradtnak érzem magam sokszor, annyira meg is fiatalodom mellette. Kisgyerekes anyuka vagyok, s vele képes vagyok ezt csodaként megélni!
És mindeközben nagygyerekes anyuka is vagyok, aki immár a lányőával közösen fest. Nem segítek neki, hanem én festem az enyémet, ő pedig az övét. 🙂
November. Itt egy nagyon érdekes dolog történt velem. Egy vásárban megláttam egy árusnál a fülbevalóim másolatát. Az első sokk után, mantrázni kezdtem, hogy ez valójában megtiszteltetés, de azért a mosolyom nem volt őszinte.
Tudtam, éreztem, hogy ez valamit mutat, tanít majd nekem.
Egyre erősebb lett az érzés bennem, hogy ezek a fülik az én teremtményeim, a gyerekeim, hogy ilyen nincs másnál, hogy annyira különleges helyet foglal el a világomban, hogy megérdemli, hogy így figyeljek rájuk.
Ebből a gondolatmenetből született meg az extra csomagolás ötlete. MINDEN (!!!) fülinek saját, egyedi csomagolást terveztem, s ezek hátoldalára egy idézetet is írtam. Így minden fülbevaló egyedisége, üzenete megháromszorozódik. S hogy méginkább különlegesek legyenek, a szériákat limitáltam is. Annyira szeretem a végeredményt, hogy van olyan füli, ami sajnálnék kivenni a csomaglásából.
A visszajelzéseitek alapján is telitalálat 😀
A decemberről idén nem tudok sokat írni… munka szempontjából legalábbis. Leállt a festékellátás, sorra lebetegedtek körülöttem, olyan sok lett az ismeretlen az egyenletben, hogy “feladtam”. És ennél jobb, ennél jobbkor (ha lehet ilyet mondani) nem történhetett volna. Évek óta először nyugodt, lassú, odafigyelős, közösen alkotós, mézeskalácsos, meseolvasós karácsonyi készülődésünk volt. Mindig hangsúlyozom, hogy nekem a karácsony nem egy nap, amikor ajándékozunk, hanem egy hónap, amíg ezt a napot várjuk. Korábban minden nap kitettem egy díszt a lakásban valahová, a gyerekek reggel keresték, mit hozott az angyal. Az adventi kalendáriumban mese volt, amihez idő is járt. Csoda időszak volt ez.
Aztán dolgozni kezdtem és ezt a varázst felváltotta az éjszaka dolgozás – a kézművesek karácsonya – a postán sorbanállás, állva is elalvás. Nem szeretem ezt, de ez az ára annak, hogy a nyáron alig dolgozom, így velük lehetek a szünetben.
Meg kell majd találni ebben az arany középutat, hogy munka is legyen, együttlét is legyen, szünet is legyen. Most ez ajándék volt.
És végül december utolsó napján a napfényes műhelyemben készítettem egy kis videós bemutatót is arról, mi minden történt, mit tervezek stb, ha érdekel, nézzétek:)
Puszi mindenkinek, legyen olyan éved, amilyet szeretnél!
