Izgalmas évünk van... azt hiszem, ezt így tudnám jellemezni, ha arra a sok (élet)történetre gondolok, amivel idén találkoztam. Az októberi időszak nem könnyű, ez a dolga sajnos/szerencsére: a mérlegelés időszaka ez, a kérdés annyi, hogy merre billen a mérleg és mit teszünk, tehetünk magunkért ilyenkor. Számot vetni az évvel, az életünkkel, ami szolgál, megtartani, s mit kell vajon elengedni? Megméretik ilyenkor a jó és a rossz, szembenézhetünk azzal, amit tettünk és amit nem tettünk meg, azzal, akik vagyunk éppen.
Ez az időszak lehetőséget kínál arra, hogy számba vegyük azt,
– mit értünk el, miért vagyunk hálásak, mire vagyunk büszkék (ezeket hasznos tudatosítani és a jövőben erőforrásként tekinteni ezekre), illetve, hogy
– mik azok a dolgok, amiket a továbbiakban másképp kell tenni, vagy éppen elengedni, akár fájdalmak árán is (ezek korlátoznak, visszahúznak, ám sokszor annyira régi énrészek, hogy még felismerni is nehéz őket, éppen ezért hatalmas bátorság szükséges az elengedésükhöz vagy a róluk való leváláshoz).
Ezzel a felismeréssel lehet továbblépni majd az év további időszakaiba. Lehet ezt nemtudás vagy fel nem ismerés nélkül is csinálni, persze, az időszak hozza a lehetőséget és megélést mindannyiunknak… ám minden szembenézés felgyorsít, kisimít és megágyaz egy kiegyensúlyozottabb vagy magasabb szintű következő szakasznak.
Alább a jót és rosszat azért írom majd idézőjelbe, mert hát ezek így nem is léteznek: a jó is árthat, a rossz is szolgálhat, attól függ, hogyan használjuk őket, a mérlegelés érdekes része az ezen való filozofálás is:)
A Mihály-időszak egyik fontos feladata a mérlegelés mellett/után a “rossz” erők felismerése és azok kordában tartása oly módon, hogy a további rosszat metsszük vissza, még mielőtt azok elhatalmasodhatnának. Ezt sok formában megélhetjük, megtehetjük, a tudatosítás, számvetés erősen támogatja ezt a folyamatot.
Másik fontos feladat a “jó” erősítése és tudatosítása, ilyenkor minden nap!!!
Mesélek erre egy GYAKORLATOT, amit mi nagyon szeretünk.
Felnőtteknek és gyerekeknek is ajánlott.
Van egy mérlegünk, melyet kifejezetten erre az időszakra készítettünk és csak ilyenkor kerül elő. Nyilván erősen szimbolikus és mindenki a maga szintjén értelmezi. Az egyik serpenyőben egy nehéz sötét kő áll, a másik kezdetben üres. Minden nap vacsoránál beleteszünk egy kis fehér követ, ami mellé elmondjuk egymásnak is, milyen erőfeszítést tettünk aznap, volt-e valami önzetlen jócselekedetünk, segítettünk-e valakinek bármiben, a kisebb gyerekek pedig azt mesélik el, amiért hálásak (ami jó történt ma velük).
Mindannyiunk kis jótettei, hálái, erőfeszítései szükségesek sok-sok napon kereszül ahhoz, hogy a mérleg egyszercsak mozduljon. Eleinte lehetetlennek tűnik, ám ahogy telnek a napok, egyszercsak moccan a mérleg, emelkedni kezd a másik oldal (!), hinni kezdünk benne, hogy ez így működni fog, látjuk a szemünkkel, hogy ha mozdulunk, akkor a mérleg is mozdul (!) majd egyszercsak: átbillen.
Mindig egy szent, áhitattal teli pillanat az amikor történik “valami” és ilyenkor nagyon történik. Ezt a folyamatot felnőttként is érdemes végigvinni, minden nap ránézni, mit tettem ma, ami valaki vagy valami hasznára vált? Néha könnyű, máskor nehéz ezt megtalálni, de az időszak fontos megélése ezzel napról napra szembenézni, tudatosítani ezeket. A mérleg, mint vizuális segédeszköz fel tudja erősíteni ezeket a megéléseket.
Hálás vagyok az iskolánknak, hogy a gyerekeim ezt megélhették a maguk szintjén ebben az időszakban nap mint nap, évről évre és hogy ezáltal én is része lehettem ennek a megtapasztalásnak (be is teszek egy fehér követ mindjárt a mérlegbe).
Tehát ilyenkor egyszerre fontos a rosszat felismerni és “visszametszeni” valamint a jót erősíteni, aktívan tenni érte.
Októberben ezek a megerősítő gyakorlatok segítenek a leválásban, “átbillenésben”, elengedésben. A november (milyen csodásan “ki van ez találva” mindig elámulok rajta) gyönyörűen megtámogatja majd az elengedés fájdalmának gyászát, nehéz megéléseit, közben utat mutatva egy másik irány felé, ami az új, megdolgozott énünkkel lehetséges csak (december).
Az őszi időszak elengedési folyamata teremtheti meg azt a “szabad teret”, lehetőséget az új energiák megszületésére, ami a téli megélések által támogatva a tavaszi újjászületésben történik meg.
Érdemes arra is ránézni, hogy az élet és a halál milyen viszonyban van egymással, az őszi időszakot a természet halálának, enyészetének éljük meg, de minden halálban ott az élet is.
Ebben az októberi időszakban ágyazunk meg annak, ami a novemberi “halállal” párhuzamosan újjászülethet majd bennünk decemberre.
És a “jól kitalált rendszer” másik csodája, hogy mennyi lehetőségünk van a számvetést, mérlegelést gyakorolni, hiszen minden évben ilyenkor újabb és újabb szinteken élhetjük meg ezeket a folyamatokat.
Művészetterápiával a hónapok lelki üzeneteinek mélyebb átéléséért
És azon kívül, hogy ezt most nagyon jól esett megírni, még azt is szeretném megosztani, hogy a fenti kérdések jó részével foglalkozunk nonverbális eszközökkel az októberi művészetterápiás alkalmakon. Azért szerencsés a szavakon túl is kutakodni ebben a témában, mert sok olyasmire fény derülhet, amik szavak szintjén vagy nincsenek jelen, vagy nem képesek tudatosodni (mert ugye azt tudjuk kimondani), vagy éppen kiderül, hogy érzés szinten nem is úgy van, ahogy tudni véltük. A foglalkozáson több olyan eszközt is kaptok, amik segíségével ezek a nem kimondható “jók” és “rosszak” kerülnek felszínre, amik a fent sokszor említett tudatosítás fontos részei.
Művészetterápiás csoportok őszi/téli lelki megélések témakörben minden év szeptemberében/októberében indulnak Gödön, a részleteket, tematikát EZEN az oldalon találod. Várlak szeretettel, ha érdekel, mi van benned a szavakon túl.
A foglalkozást vezeti: Iványi Zsófi művészetterápiás foglalkoztató.
