Tudtad, hogy az ősz egyik legmélyebb ünnepe a Mihály-időszak – mégis alig beszélünk róla? 🍂 Pedig olyan tanításokat hordoz, amelyek segítenek szembenézni a belső sárkányainkkal, és erőt adnak a változáshoz.
Közeleg a Mihály-időszak, ami egy nagyon méltatlanul mellőzött ünnepünk. Én jópár éve még azt sem tudtam, mi ez, csak hogy van valami vásár, meg mulatság. Pedig micsoda lelki tanításokat mutat és hoz ez az időszak, ha kinyitjuk rá a figyelmünket. Úgy hallgassátok, mint egy felnőtt mesét, ami azért van itt és most, mert itt és most van az ideje. Mi tanít és mit üzen nekünk?
Szent Mihály ábrázolása a művészetben nagyon izgalmas és érdekes. Festettem egy kis fabábut, aminek apropóján elég sok festményt és szobrot nézegettem végig. Na az enyém a kanyarban nincs, de igyekeztem kihozni egy hengerformából, ami (számomra) lehetséges.
Mutatok itt egy pár képet, és majd a végén is egy kis útmutatóval, hogy nézzétek:)
Nézzük az attribútumait: van kardja, amivel a sárkány ellen küzd…szóval ő egy harcos szent. Sok ábrázoláson leszúrja és megöli a sárkányt, de szerintem ez egy erősen optimista és félreértelmezett elképzelés (elnézést a nagy alkotóktól). Ami szerintem hitelesen mutatja be ezt a küzdelmet, ott Mihány tapos a sárkány fején, hátán, vagy a kardjával, erejével, bátorságával a földre kényszeríti és ott tartja.
Ezen lehet filozofálni, hogy a külső-belső ellenerőinket, gonoszainkat meg tudjuk ölni, vagy “csupán” a földre tudjuk kényszeríteni, kontrollt tudunk gyakorolni felettük úgy, hogy a mi egyensúlyunk megmaradjon….. elméleti, pszichológiai és egy csomó vonalon lehet erről elmélkedni és nyitva is hagynám ezt a kérdést, mert jó gyakorlat ezen elgondolkozni ebben az időszakban.
Ami fix, hogy jön a sárkány, aki veszélyes, akivel szembe kell nézni és valakinek győznie kell. Nincs választás, nincs kibújás, a sárkány jön és támad. A kérdés, hogy milyen belső erővel, bátorsággal, “fegyverzettel” és szándékkal viszonyulunk hozzá.
Elfutunk, elbújunk, rettegünk, vagy bátran kiállunk és szembenézünk? Szent Mihály ennek a bátorságnak a példája ebben az időszakban (valójában ebben az egész korszakban, de most kicsúcsosodik).
Mi a mi belső sárkányunk, amivel bátran szembe kell néznünk és megküzdeni vele?
Ahhoz, hogy a fenti kérdéshez eljussunk, jó összegyűjteni, hogy milyen “jó” és “rossz” dologok is vannak az életünkben, leginkább belső részeinkben.
El is jutunk Mihály másik fő jelképéhez a mérleghez. Mihály az Utolsó Ítéletkor mérlegeli a lelkeket, a jó és rossz tetteket veszi számba. Jó esetben itt még nem tartunk az életutunkon, de ugye közeledünk minden perccel:) Ez most nem hitrendszeri kérdés, akinek komfortosabb, vonatkoztasson el, én is csak a szentek történetét, üzenetét mesélem most.
Átvehetjük Mihálytól ezt a feladatot és számot vethetünk mi magunk, akár többféle vonatkozásban is.
– Mi az ami szolgál engem és mit kell elengednem?
– Mi az, ami belső tulajdonságaimban szolgál és mi hátráltat az utamon?
Vissza is kanyarodunk lassan a sárkány legyőzésének motívumához. Ha összegyűjtjük a hátráltató, “gonosz” erőket, amik kintről vagy bentről támadnak… azok a sárkányok.
Na de ki akar ezzel tudatosan foglalkozni: mik a legrosszabb, leggonoszabb, leghátráltatóbb belső részeim? Jókedvében biztos nem sokan. Csakhogy ezek akkor is vannak, ha számba vesszük őket és akkor is, ha nem.
Ha nem veszünk róluk tudomást, akkor alattomosoan, folyton mérgezve vannak jelen az életünkben, ha pedig van róla egy lista, akkor aszerint lehet majd fegyvert, harci technikát választani, ami nemcsak erőt ad, hanem nagyobb magabiztosságot is. Ez kell a bátorsághoz.
Hát ezért érdemes mérlegelni ilyentájt:) Nem feltétlenül kell itt véres küzdelemre készülni, sokszor annyi is előrevisz, ha tudatosítjuk, számba vesszük, hogy mi az, ami már nem szolgál, akár a fizikai életünkben, akár lelkileg.
A mérlegeléshez van egy nagyon kedves gyakorlat is, amit mi fizikailag is meg szoktunk csinálni (erről írtam már korábban ITT). Egy karos mérleg egyik részébe nagy fekete követ teszünk, ami látványosan lehúzza a tányért az egyik oldalra. A másik felébe pedig minden nap apró fehér kavicsok kerülnek. De nem csak úgy maguktól.
Minden nap kell hozzá valami kis apró jócselekedet (ha kicsi gyerekkel csinálom, akkor jó dolog, ami ma történt). Segíteni valakinek, beszélgetni valakivel, adni valamit, megosztani, figyelemmel mások felé fordulni, kedvesnek, türelmesnek lenni…
Sok ilyet teszünk bizonyosan amúgy is, de ebben a gyakorlatban kinyílik erre a figyelem és egész nap jelen van, sarkall arra, hogy keressük a lehetőséget ezekre. Muszáj ilyenkor a nagy fekete lehúzó követ ellensúlyozni. És jó sokáig kell a kis köveket pakolni, amíg a mérleg meg se moccan, az erőfeszítések hiábavalónak tűnnek. Aztán egy ponton a mérleg megmozdul és azért fontos ez a gyakorlat, mert ott bennünk is mozdul valami. A hit, hogy sikerülni fog átbillenteni, a kezdeti kilátástalanság hirtelen egy pillanatra kibillen. És tudható, hogy innentől minden nap mozdulni fog és csak az eleje nehéz. És eljön a pont, amikor annyit tudunk beletenni, hogy teljesen átbillenjen.
Szent Mihály hava ezeket a tanításokat hozza majd, nagyon fontos lenne rá odafigyelni és tudatosan megélni.
Októberben egyébként elindul az őszi-téli művészetterápiás csoport, ahol ezekkel a témákkal IS foglalkozunk.
Előtte azonban még a változás és állandóság témája van a fókuszban, 2025. szeptember 24-én egy workshopon lesz is lehetőséged kipróbálni, mit és hogyan tud segíteni a művészetterápia. Ez egy kockázatmentes lehetőség, hiszen nem kell elköteleződni és ha nem azt adta, amit vártál, akkor visszakapod a foglalkozás teljes díját.
A szeptemberi Változás és Állandóság workshop részletei és jelentkezés ITT.
Az októberben induló művészetterápiás csoportról ITT találsz infókat.
