A lányom egy tündérvilágban él, pillangók, puha nyuszik, őzikék, manók, tündérek. Odvas fákban laknak, elhagyott fészkekben, bokrok alján, föld alatti üregekben. Ilyenekről szólnak a meséink – keveset találok készen hasonlót – részben én találom ki őket, részben ő maga. (Puck a törpe c. könyv egy csoda:)
Gyapjútündért készítettem már néhányat, ezeknek mindig nagy a sikere. Járunk vásárokba, ahol mindig az ilyen kis csodalények vonzzák.
A Pinteresten már pár éve belebotlottam a tündérkertekbe, el is tettem magamnak párat, de eddig nem volt rá se idő, se lehetőség. Idén azonban Marcikám is elég nagy már, ő is elkezdte értékelni az ilyesmit. Az évszakasztalra is tud vigyázni az oviban, ebből indultam ki. (A kutyával nem számoltam, ez újratervezést igényel majd alkalomadtán:)
Szóval az első nekifutás. Pankával végigpörgettük a Pinteresten kigyűjtött albumomat. Szóltam neki, hogy ez nem olyan, hogy kinézzük és ugyanazt megcsináljuk. Szerencsére ez nem is igénye. Szereztem egy törött cserepet, vettünk egy tálca szilkakerti növényt és gyöngyikét. A többit itthon talált, korábban készített dolgokból építettük, illetve botokból készítettem el.
A törött cserepet kissé beástuk a földbe, virágföldet tettem bele, belekerült a kövirózsa, gyöngyike és egy bokor-szerű korall. A kerítés a cserép kisebb törött darabjaiból áll. Kis tündérlámpásokat is készítettünk, színes drótot hajlítottam, rá üveggyöngyök, apró tökök kerültek.
A járdát arany akrilfestékkel lekent kövekkel raktuk ki. Ebből volt egy kosárnyi, mert Marcika születésnapjára mindketten egy-egy kincsesládát kaptak a gyerekek, tele “arannyal”. Kalózmánia van… Mivel ez egy idő után csak kallódott a lakás minden pontján, örülök, hogy végre másra is használtuk.
Aztán délutánra kitaláltuk, hogy lehetnének kerti bútorok is. Szerencsére nem találtam spárgát, így jött az ötlet, hogy ragasztópisztollyal oldjuk meg. Amihez nemrég ráadásul arany és ezüst ragasztórudakat kaptam, na az igazán tündéri. (Utólagos kiegészítés: a ragasztópizsztoly sajnos nem bírja a vizet, szétmállt, de így sem bántuk, hogy elkészült)
Készültek székecskék, asztal és egy hinta is.
Aztán másnap meglátta Marcikám, hogy milyen tündérkert épült Pankának. Persze a közelébe se mehetett, szerintem még gondolnia is tilos volt rá. Így aztán gyorsan építettünk neki is egyet, ebbe eső elől is bemenekülhetnek a tündérkék, manók. Szerintem elég fiús:)
És hát ezzel még nincs vége. Azóta megszállottan nézegetem a cserepeket, dézsákat, üvegbúrákat és mindent, amibe tündérek és manók költözhetnek. És van egy diófánk, ami csak arra vár, hogy végre felkerüljön rá a tündérajtó és ablak. Nemrég egy lopótököt kaptam. Az lesz a következő, talán teraszra felfüggesztett szállás szárnyas csodalényeknek.
