Elég sok stencilt kivágtam már, de hiába a legjobb minőségű sniccer, hiába vágókés, valami bajom mindig volt velük. A kisebb íveket, kör formákat csak akadozva tudom vágni, nincs meg a szép ív. Vagyis nem volt, míg rá nem bukkantam a Fiskars stencilvágóra (amit a boltban kullancskiszedőnek hittek:).
Szóval a sniccer erős, de bumfordi. A vágókés ugyan ceruza vastagságú, de mozog a pengéje, megugrik az íveknél. Szóval igazán szépen vágni eddig semmivel nem tudtam….
Eleinte a vágóalap is problémát okozott még, hiszen ahol vágtam egy vonalat, ott a rajztábla stb is megvágódott, s ez egy későbbi vágásnál félrevitte a pengét. Aztán rábukkantam az úgynevezett öngyógyító vágólapra, ami azt leszámítva, hogy kicsi (A/4-es), valóban öngyógyul, szuper rajta dolgozni.
Szóval a Bauhausban teljesen véletlenül megláttam VALAMIT a hobbi részen. Először csak a furcsasága miatt vettem le. Egy UJJRA HÚZHATÓ VÁGÓKÉS volt. Tudjátok, vannak dolgok, amik mellett nem lehet elmenni, egyszerűen KELL.
Tesztelem, mutatom. Zseniális. Olyan szép íveket lehet vele húzni, amit eddig semmivel nem sikerült. Úgy jött be a legjobban, hogy a fóliát forgattam, a kés egy helyben volt.
Tavasszal egy eljegyzés fotózásához készítettem egy stencilt, vágókéssel. Azt nagy nehezen szépen sikerült kivágnom, pedig egy apró korona is volt benne. Szóval nem lehetetlen, csak nem könnyű.
Aztán kaptam egy megkeresést, hogy őszi kreatív esküvői fotózáshoz készítsek hasonlót. Na, azon teszteltem élesben, a Fiskars vágókést. Összességében a végeredményben nem lett nagy különbség, de a ráfordított idő és energia igazol, hogy jó befektetés volt a kés.
Azóta már van egy Silhouette Cameo vágóplotterem. Hát leírhatatlan a különbség.
