Első igazán nagy munkám, amire igazán büszke vagyok. Volt benne sok buktató, sőt, inkább csak az volt, de akárhányszor ránézek, mindig olyan büszke vagyok… valahonnan innen indult (a folytatás).
Szóval vateráztam egy Bonanza fésülködőasztalt, majd a Pinterestet heteket bújva megálmodtam, ami a lányomhoz igazán illik. Nem túl csajos, de azért mégis, olyan kis finom bútort szerettem volna.
1 rész víz
2 rész latex festék
Szóval először a folyékonyakat kell a tálba önteni, homogénre keverni (itt kell bele a színező!) és ebbe beleszórni a gipszet, méghozzá lassan úgy, hogy mindig csak keveset, megvárni, hogy lesüllyedjen és akkor jöhet rá a következő kis adag. Nem keverjük közben, hagyni kell magától ülepedni. Amikor mind benne van, akkor lehet óvatosan összekeverni. Megáll benne a kanál, nem kell meglepődni, ez ilyen.
Ja, extra nehezítés, hogy a gyerekek éjjel átjárnak hozzánk, így az asztalt mindig takargatni kellett (nem tűnt fel nekik, elképesztő:).
No, mikor ezzel készen voltam, elöntött a büszkeség. És bárcsak itt megálltam volna. De nem tettem. Mivel a bútorviasz, amit előtte egy újságtartón próbaképp használtam, állati büdös volt, nem mertem azzal a lakásban dolgozni. DE! Rábukkantam egy IKEÁS bútorviaszra, ami nem volt büdös. No, azzal nekiláttam szépen lekenni. Nem volt terv az antikolt hatás, ilyen tisztán tetszett.
És akkor VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!!!!! Az előtte gyönyörű, homogén felületem átváltozott. Minden ecsetnyom meglátszódott, hol erősebben, hol kevésbé, minden egyenetlenséget kiemelt, foltokban besárgult, egy nagy csúnyaság lett a végeredmény. Közelről megnézve persze, na de akkor is. Segítségért kiabáltam, egy bútorfestő csoportban meg is kaptam a választ, hogy a krétafesték és az ikeás viasz sajnos gyakran művel ilyet. Ez antikolásnál még eltüntethető egy kis barna fedő viasszal, de esetemben ez nem opció. És két nap múlva karácsony. Hogy én ezt le nem vakarom a kisszobában, az egészen biztos! Így félbehagytam a munkát, a lábakat már le se kentem…. majd nyáron veszek egy nagy levegőt és néhány csiszolókorongot és nekiesek.
De az összhatásra, tervezésre a beletett munkámba (tekintettel a körülményekre) azonban nagyon büszke vagyok. A lányom pedig amennyire örült, az leírhatatlan.
