Gondolkoztam, hogyan írjam le röviden, miért fogok ❤️ anyáknak “KREATÍV ÉNIDŐ” foglalkozásokat tartani.
És folyton egy élmény jut eszembe.
Pár éve történt, Kapolcson a szakadó esőben álltam éjszaka egy gyerekjátszó sátor
alatt. Palya Bea koncert volt, én egyedül a két kisgyerekemmel. Ott-akkor (gondolom, a koncert témája miatt is) nagyon intenzíven éltem meg azt a kettősséget, amit a SZABADSÁG – és a KORLÁTOK jelentenek egyszerre.
Szabad voltam, hiszen anyaként megtehettem, hogy egy fesztiválon hédereljek napokig a két kisgyerekemmel…
És hát elég erősek voltak a korlátok is, hiszen – jöjjön ugyanaz a mondat – egyedül voltam egy fesztiválon két kisgyerekkel (1,5 éves és 4,5 éves!!!). Képzeljetek így egy vécéremenést…. na több ponton megborultam:)
Ebben a meghasonlásban sodródtam – önszántamból – egy felejthetetlen hétig, s azóta is minden évben visszatérek ugyanoda, ugyanúgy.
Egyre könnyebb! Minden.
Ez a kettősség azonban nem csak a fesztiválra volt (volt?!) érvényes, hanem a mindennapjaimra is nyilván. Szabadság-bezártság. Otthon vagyok, “nincs dolgom”…. ennek ellenére kipurcanok, bezárva és tehetetlennek érzem magam. Ki akarok szabadulni… közben én akarok benne lenni:)
Áthidaló megoldás kell…
Ki kell néha szakadni otthonról, eltávolodni a felelősségtől, gyerekeinktől, lazítani, relaxálni, szabadon alkotni, gondolkozni (azaz egy gondolatot egyhuzamban végigfuttatni…🙂, a kávénkat melegen meginni…. s mindezt magunknak megengedni.
Ezekre építettem fel az alkotó-lazító napot, kimondottan anyukáknak:
