A művészetterápia NEM rajztanfolyam! A jelentkezéshez nem kell tudnod szépen festeni, rajzolni és nem is ígérem, hogy ezeket itt megtanulod:) Amit "megtanulsz" az a szabad alkotás élvezete, az alkotáson keresztül történő önkifejezés. Ez talán még ijesztőbben is hangzik, de nem az. Ezt mindenki tudja, csak vagy felnőttünk és elfelejtettük, vagy az iskola alaposan kiradírozta ezt belőlünk. A művészetterápia ide segít visszatalálni. Olvass tovább.
Sokan gondolják, hogy ahhoz, hogy a művészeti tevékenység “gyógyító” hatású legyen, ahhoz valami csodálatosan szépet, művészit kell alkotni.
Amikor az iskolában osztályozzák a rajzot (éneket stb művészeti tevékenységet, de még az olvasónapló írást vagy verselemzést is idetartozónak érzem), akkor pontosan ezt a szemléletmódot tanítják meg mindössze.
Ilyet KELL alkotni, hogy ötös legyen. Itt rossz a perspektíva, ez nem is őszi szín fiam, ez csak négyes, hármas stb. Megvan a szint, minek kell megfelelni.
A diplomavédésemkor komoly vitába keveredtem a vizsgabizottsággal (ki is dobtak a látásmódom miatt), ugyanis szerintem a művészeti tevékenységeket – NAT ide vagy oda – nem lehet osztályozni, mérni, de még összehasonlítani sem.
Művészeti alkotás és/vagy élmény, megélés
Bármelyik technikai tanfolyamon megtanulhatod különböző módokon, szinteken, hogyan rajzolj, mintázz, fess stb realisztikusan, élethűen…. Egy bizonyos szintre minden kézügyesség hiányában is el lehet jutni (lásd jobbagyféltekés tanfolyamok).
Anatómia, perspektíva, színek, árnyékok, ilyeneket lehet ott megtanulni.
Ha ezeket elsajátítod és hozzáadod a művészi látásmódot, van mondanivalód stb, és az emberek szeretik, értik(?), felfigyelnek rá a galériák (nyilván ezt most eléggé leegyszerüsítve írom:), akkor olyan művészeti alkotásokat tudsz létrehozni, amiben nem csak saját magad leled örömödet, hanem mások is.
Na, ez itt NEM CÉL.
A művészetterápiás foglalkozásokon nem a végeredmény művészi, technikai értéke a lényeg. Azt mondanám, hogy a fókusz az alkotás folyamatán van. Tudjátok, az út maga a cél:)
Relaxált állapotben, egy verset, zenei részletet meghallgatva kerülünk a foglalkozásokaon egy olyan érzelmi állapotba, ami segít az alkotásban. Ha pálcikaember, akkor az, ha egy paca, akkor az, ha pompás festmény, akkor az lesz a te alkotásod.
Amit érzel közben, az a tiéd. Nem kell kitenni a falra egy galériában, sőt a csoportnak sincsenek előzetes elvárásai veled szemben.
Annyi a lényeg, hogy az alkotáson keresztül megélhess érzéseket, amiket ceruza, festék, agyag stb segítségével megpróbálsz kifejezni. A végeredmény is értékes, hiszen érdekes visszajelzést adnak rólad.
A legfontosabb különbség egy “rajzórai” és egy művészetterápiás alkotás között az, hogy utóbbi esetben nincs rossz eredmény. Ami elkészül, az pontosan az, amit te érzel és ez a tiéd.
Persze egy művészetterápiás foglalkozáson is születnek fantasztikus képekén, de nem ritkán szomorúak is akár.
Én egyszer egy olyat rajzoltam, amit be is kereteztem… nem azért mert galériába való művészeti alkotás, hanem mert egy kedves lelkiállapotomra emléksztet és nem mellesleg az a mérföldkő, amikor eldöntöttem, hogy művészetterápiával szeretenék foglalkozni.
Technikai "tudás"
A művészetterápiás foglalkozásokon többféle eszközzel is dolgozunk.
– ceruza
– olajpasztell
– porpasztell
– akvarell vizes papíron
– montázs (újságokból, naptárakból stb kivágott képekkel)
– kollázs (termések, levelek, virágok, kagylók, homok stb)
– agyag
Természetesen minden tevhnikát bemutatok, hogyan lehet vele dolgozni, de minden csak javslat. Fontos, hogy te magad tapasztald ki az eszközös tulajdonságait és találd meg a neked leginkább kézenfekvőt hogy aztán vagy azzal dolgozz sokat…. vagy pont ne:)
Tehát nem a tudáson, hanem a megtapasztaláson van a hangsúly!
Fontosak ezeke az eszközök, de itt sem a végeredmény szempontjából. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen eszközzel kezdünk bele az alkotásba. Van, ami kemény, erős vonalakat húz (ceruza, kréta), más légyan elmosódik, olykor felismerhetetlenné formálódik. Minden eszköz más és más érzelmet vált ki és mi erre figyelünk.
Gyermekkori maszatolás, gyurmázások
Pontosan ezt az állapotot szeretnénk visszaállítani!
Elmélyülni, belefeledkezni, kikapcsolni, összekapcsolódni a természettel. Nyugolom, nem fogsz így kinézni (csak ha szeretnél:)
Emlékszel még, milyen volt gyerekkét a sárral dagonyázni? Gyerekkoromban a Dunán az agyagos részeket kerestük és addig túrtam, amíg meg nem találtam. Ütögetni, hallgatni, ahogy paccsan (én még azt az iszapszagot is szeretem), maszatolni vele fadarabokat, magamat, vödörbe kapokni…
Ha vannak ilyen emlékeid, azért. Ha nincseneke, akor azért van helyed egy művészetterápiás foglalkozáson.
Ide szeretnénk visszakanyarodni. Amikor még nem kellett formákat rajzolni, a színezpőben a vonalon belül maradni. Amikor még lehetett – akár a falat 🙂 – összefirkálni, csak úgy.
Van, akinek van ilyen önfeledten firkálós, satírozós, mázolós élménye?
A gyerekeimnek van, ők akrillal csinálták és a kanapén. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy közben olyan jó. És neki nem számít, hogy én is így gondolom-e.
A művészetterápián sem számít, hogy más mit gondol, mert pontosan így maszatolunk.
És lassan talán kezd érthetővé válni az is, hogy miért nem fontos a végeredmény.
Talán ez az egész úgy hangzik, mintha egy semmitmondó gyerekfoglalkozás lenne. Bár manapság egy ilyen tematika már gyerekfoglalkozáson se nagyon állná meg a helyét, legfeljebb, ha angolul és japánul is megtanul közben a gyerek és iPad-en történik mindez, nehogy koszos legyen a végére. Nem ítélkezni akarok most, mindössze fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a gyerekek ezt a szabad alkotást még ösztönösen tudják, vigyázzunk rájuk és ne engedjük ezt kiölni belőlük!
Felgyorsultunk, eltávolodtunk a természettől, önmagunktól. Az eszközök, a túl sok terhelés pont azt teszi a gyerekekkel, amit velünk is.
A művészetterápia ebben segíthet:
A természetre való odafigyelés, egy fa lerajzolása, egy mag részletes megfigyelése, mind-mind segíthet visszakanyarodni a jelenbe, az “itt és most”-ba. Ahol nem kell rohanni, nincs elvárás, ahol lehet “csak úgy” lenni. Ez már önmagában gyógyító, megnyugtató folyamat. Godolj bele, órákon át benne lenni ebben az állapotban…
De van ám egy másik érdekesség is, ami már irányított és elég fontos a művészetterápiában.
Amikor minden hónapban leülünk így odafigyelni, esetleg minden hónapban lerajzoljuk ugyanazt a fát, amikor minden hónapban valóban körülnézünk, amikor minden hónapban átgondoljuk, mit hoz ez az időszak? Szeretem vagy nem? Félek tőle? Várom? Halogatom? Menekülök előle? Rettegek tőle? Ezek bizony mind nagyon érdekes analógiát mutatnak a belső világunkkal, temperamentumunkkal, aktuális élethelyzeteinkkel, szerelmeinkkel, gyászunkkal, kapcsolatainkkal, stb.
Különösen hangsúlyos témája ez egy művészetterápiás alkalomnak. Tudatosítjuk az időszak mondanivalójára, megfigyeljük, mit jelent nekem és érdekes az is, hogy másnak mit jelent. Ezek a tudatos megfigyelések segíthetnek megérteni, elfogadni, együttműködni sokszor nehéz érzésekkel és méginkább kiélvezni a könnyű, felszabadító érzéseket.
Mikor? Hol? Hányszor? Kik?
Ha eljutottál idáig, akkor talán mér ezekre a kérdésekre is érdekel a válasz.
2022. szeptemberében idul egy művészetterápiás csoport Gödön.
Ez mindössze 25 percre van Budapsttől mind autóval, mind vonattal (Nyugatiból). Az állomástól 8 perc sétára vagyunk:)
Csatlakozni a csoporthoz 8 fő tud (4 hely szabad még), szeptemberi vagy októberi kezdéssel.
Szeptember, október, november, december és január egy-egy szombat délelőttje, amikor találkozunk.
Tervezzük a csoportot folytatni, hogy átöleljen egy teljes évet, de ciklusokra bontjuk a jelentkezések miatt. A lényeg, hogy tervezzük az egész éves folytatást annak, akit érdekel.
Ez egy felnőtt csoport! Tudom, hogy hatalmas az érdeklődés a gyerek- és kamasz csoportokra, de ez most RÓLAD szól.
Felnőtt csoport, felnőtt témákkal is akár.
Ráadásul így felnőtt énidő is.
Ami még fontos, ez egy önismereti célú és NEM pszichoterápiás csoport!
A jelentkezés gombra kattintva a potnos dátumokat és egyéb praktikus infókat is megtalálod (nem azonnal jelentkezel:)
Várlak sok szeretettel, remélem, hamarosan találkozunk.
Üdv: Iványi Zsófi
