Szó lesz a költözésről, az új műhelyről, az átalakulásról, kis családom bővüléséről és a mindezekben rejlő fantasztikus lehetőségekről. Személyes poszt lesz, de a végén kiderül az is, hol tart az új bútorfestő tanfolyam.
Korábban írtam már egy rövidet arról, mit jelentett a régi ház, ahol kislány koromtól laktam, ahol felnőttem. Arról is írtam már jó régen, hogy hogyan született meg a vállalkozás-műhely gondolata. Igen… azóta hiszek a leírt és kimondott vágyak (tervek!) teremtő erejében. Azt látom, egyszerűen segít a cél felé nézni, a fókuszt megtartani. Hiszen merre tart, aki azt se tudja, hová akar menni?
Visszatekintés.
2015. nyarán kezdtem fotótranszfereket készíteni, illetve HÚSZ év után visszakanyarodtam a bútorfestéshez. (Erről nagyon kevés szó esik ugyan, de itt🙂 Sok év négy fal közé zárt 0-24 anyukáskodás után ez a fajta alkotás leírhatatlan szabadságot adott. És persze gyógyulást is hozott, mint minden alkotófolyamat.
2016. húsvétján, amikor a vállalkozásom indult (40 nap alatt, gőzerővel, hála Adriennek) még dunakeszi otthonomban a nappaliban (kép) dolgoztam, a spenót néha ráömlött a munkáimra, a gyerekek ovi-suli négy órájában dolgoztam -amikor épp nem szünet vagy betegség volt – és főztem-mostam egyszerre. Ez egy kemény időszak volt, szerintem nem is aludtam akkoriban napi négy-öt óránál többet.
Aztán ugyanezen év őszén úgy hozta az élet (?), hogy nem dolgozhattam már otthon. Ingáznom kellett a gyerekek miatt Dunakeszi-Vác között, ami két óra utazás összesen, így a négy órás munkaidőmből semmi használható nem maradt volna. Megoldás kellett.
Ekkor hívott meg egy barátnőm ötletelni, mi legyen az üres váci lakásának sorsa. Baba-mama központban gondolkozott. Szó szót követett, s nemsokára már festettem is a kis központ egyik szobájának falát. Azaz az új, első, váci műhelyemet.
A BOHOdesign lakásműhely megszületett. Reggel kidobtam a suliban a gyereket, és mentem festeni. Volt egy hely, ahol igazán felnőtt lehettem. A szabadság, szabad alkotás, szabad csokievés, kávézás és nagy beszélgetések, sok-sok workshop helye lett ez a tér számomra.
Ebben a műhelyben éltem meg azt a felhőtlen érzést, hogy anyaként, két gyerekkel, szinte egyedül képes voltam valamit létrehozni, amit éppen egy évvel azelőtt megálmodtam. Van egy saját műhelyem, saját vállalkozásom, saját felnőtt életem..
Ebben a műhelyben indultak az első workshopjaim, itt festettem ki magamból minden örömömet és bizony sokat sírtam is ott festés közben. Végig sírvafestettem, ordítvaénekelve a válásomat, emlékszem a színekre, amik akkor jöttek belőlem. És gyógyultam közben, ott, úgy. ..
Ez az élmény, amilyen fájdalmas, annyira hálás vagyok érte, hiszen enélkül biztos nehezebb, hosszabb lett volna ez az út… és ez adott egy nagy lendületet ahhoz is, hogy pár évre rá művészetterápiát kezdjek tanulni (folyamatban, de majd erről is írok).
Visszakanyarodom. Három év a váci lakásműhelyben, ennyi volt egy fejezet. Le kell zárni, mert kinőttük egymást. Sok a munkám, sokan jönnétek bútorfestést tanulni, közben a közösségi térben is megszaporodtak a programok és egyébként is… másképp alakult az élet.
2018. elején ugyanis újabb “merj nagyot álmodni” projekt indult, amiről én sem tudtam, hogy az lesz, csak egy jópofa dolognak tűnt. Számomra:). Tamással elhatároztuk (én kértem, ő pedig értetlenül állt előtte:), hogy írjunk egy levelet, amiben egy “HÁROM ÉV MÚLVA” életképet festünk le. Betesszük egy borítékba és három év múlva elolvassuk egymásét. Egy kerek év sem telt el, s a levélben leírtak nagy része valósággá vált. Az én részleteim is és az övé is (még nem olvastuk egymásét, csak célozgattunk rá:)
Valahogy így alakult.
A személyes részletekbe itt és most nem gabalyodnék bele, csak leírom a hálámat, amivel tartozom Tamásnak, hogy egyre jobban hihettem magamban, s a kezembe adott (erőszakolt) olyan eszközöket, amiktől egyre nagyobbat és nagyobbat léphettem előre.
Ennek a korszaknak az emblematikus újdonsága (2018. november), amiben hatalmas munkám és energiám volt, az ONLINE BÚTORFESTŐ TANFOLYAM. Egyedülálló a hazai szakmában, márkafüggetlen, s olyan alaptechnikákat mutat be, melyek bárki számára segítséget jelentenek nulla szlntről eljutni egy kisbútor átalakításáig, nagyobb léptékben: az első lépés lehet egy személyesebb otthon megteremtésében.
Hiszen mi lehet otthonosabb, személyesebb annál, mint nagyszüleink, szüleink bútorait átmenekíteni mai otthonunkba úgy, hogy mai szemünk számára szerethető legyen… s közben képviseli a tervezéssel, beletett energiával járó plusz értéket.
Nem is gondoltam volna, hogy egy online agyag “összedobása” ekkora stábot, munkát, beletett energiát igényel, napi 15 órára biztosan lekötött (és nem csak engem és köszönöm Miki), nagy szükségem volt akkor a támogatásra.
És egy kis kitérő…
Karácsony körül döntöttük el, hogy költözünk, s nem csak mi, nem csak össze, hanem a műhely is jön velem. Elindult a házkeresés, ami külön blogposzt lehetne, mert nem mi találtuk a házat, hanem a ház minket, de ez tényleg jajdehosszú lenne ide.
Na, DE HOL VAN EZ DEKORÁCIÓS TECHNIKÁK TANFOLYAM, kérditek.
Nos, a dekoros videó fogatásakor már nem voltam egyedül. Bizony, akkor már babát vártam:)
A videótanfolyam forgatását követően nagyjából három hónapig “mormota üzemmódban” aludtam végig a napokat, ez a baba ezzel a meglepetéssel állt elő:). Teltek a hónapok, annyit tudtam dolgozni, amit egyéni workshopokra jöttetek hozzám, több erőm nemigen akadt, se fizikai, se szellemi. Minden hónapban elhatározom, hogy mostmáraztán kiadom a tanfolyamot, de nem sikerül, fáradt vagyok, a kinti és benti gyerekek leszívják minden energiámat. Plusz…
…költözünk. Augusztusban mindenünkkel, két teljes háztartással, gyerekekkel, sok évnyi cuccunkkal, műhellyel áttelepültünk Gödre. Hatalmas ház, a hatalmas szobák, hatalmas, három oldalról napfényes műhely. Újra otthon dolgozó anyuka, azaz WAHM leszek, a szó minden és legszorosabb értelmében. És akkor ez legyen a 100. #wahmvagyok poszt:)
A műhely egyelőre várat magára, most az életterek kialakítására mennek az energiák, de hamarosan – legyek is bármekkora, míg az ajtón befélrek – festek ott valamit.
Szeptembertől a vállalkozásomban sem leszek egyedül, hivatalosan is lesz segítségem. Amíg ugyanis én “munkaképtelen vagyok”, addig unokatesóm fogadja majd a rendeléseiteket transzfer, fülbevaló, online worksop és egyéb lakásdekoros témákban. (itt egy kis spoiler: nagyon azon dolgozom a hátralevő heteimben, hogy krétafestéket is találjatok a kézműves webshopban, menő, mi?)
Bútorfestő workshopok most egy darabig ugyan nem lesznek (csak online), de ígérem, az új online tanfolyamokba beleteszek még egy kis erőt és a hát átalakítás-felújítás és az itteni bútorok átfestése sem marad titok. Bölcsőfestés, fal stencilezés meg ilyen izgiségek biztosan lesznek.
Jövő tavasztól pedig, megváltozott “státuszomra” tekintettel újra anyukás, kicsit befeléfordulóbb programok is jönnek majd (ez a művészetterápiás rész, nagyon várom, rengeteg az ötletem ezzel fejben), de a bútorfestő workshopok is maradnak persze.
Az új otthonunkról, most csak röviden. Kerestünk egy házat, amiben van elég szoba összesen a négy gyerekünknek, nekünk, a műhelynek, dolgozószobának. Napersze. Ja és még garázs is legyen.
Azon a vasárnapon, amikor a pozitív tesztet a kezemben tartottam, jött délután egy telefonhívás: van egy ház Gödön, ami maga a csoda (képet nem láttunk, csak szóbeli áradozás jött). Mondjuk ennyi hír egy napra szerintem elég is volt.
És akkor csapongok megint. Imádom Szegedi Katalin munkáit, gyerekeimnek több könyvét olvastam, épp akkortájt az egyiket. Szeretem a kicsit szürreális, kicsit elvont, csodákkal, apró meglepetésekkel, váratlan részletekkel teli színes, eklektikus stílusát. Nagyon közel van hozzám, hozzánk. A gyerekeim a képek minden részletére aprólékosan képesek rácsodálkozi, s próbáljuk megfejteni, vajon milyen technikával készült.
Ez most lehetne kitérő is, de nem az. Ugyanis egyszercsak beléptünk az otthonukba, a helyre, ahol a mesék születtek. A tágas terek, a fűszerkatona a konyhában, a bábok a falakon, kis üvegek, csipkék, a terített asztal, virágok, kocsonyakirályfi
… a ház minden pontján egy.egy kis csoda, meglepetés várt, pont, mint Kati könyveiben. A házban hatalmas szobák, a kert, mint egy arborétum, a műteremről pedig nem is tudok szavakkal beszélni. Minden tele élettel, emlékekkel, saját kezek munkájával. A 105 éves háznak pedig elég komoly története van (de ahogy a Végtelen történetben említik oly sokszor: de azt majd egy másik történetben mesélem el:).
Katiék húsz éve költöztek ide, éppen babavárás idején Ali pedig megvette a házat, elkezdték át… azaz visszaalakítani. Itt nőtt fel három gyermekük, s Ali ide tervezte azt a csodálatos műtermet, amiben Kati alkothatott. Sok legendás workshopnak adott helyet ez a ház – az utolsón Pankával mi is ott voltunk – , sok csodás mese és grafika született itt.
Ez a szellemiség már a ház része, Ali és Kati olyan lenyomatot hagyott itt, amit a ház sosem fog elfelejteni.
És hihetetlen, de most mi folytatjuk ezt a történetet…
Kicsomagolunk a meseházban, barátkozunk a hatalmas terekkel, tervezzük a jövőt. A műterembe egyelőre csak a bútorfestő holmijaimat vittük be, talán még gyűjtöm a bátorságot ahhoz, hogy egy ilyen helyet “elfoglaljak”. Néha bemegyek, veszek egy nagy levegőt, még Katit látom benne, talán ő még nem engedte el, talán nekem még nem kell átvennem, most amúgy is kicsit máshol a fókusz. Majd eljön a nap, amikor hajnali ötkor felkelek és berendezem néhány óra alatt és akkor már az enyém (is) lesz. Megvárom.
És bevallom, szerettem volna ezekkel a hírekkel már úgy elétek állni, hogy “és tessék, itt az új tanfolyam is, itt már babát várok, nézzétek, mennyi új sztori, technika…” de nem volt rá energiám. Így kárpótlásul szeptember 18-ig fogadjátok szeretettel akciósan az első online bútorfestő tanfolyamot, ha eddig gondolkoztál rajta, most itt a lehetőség, hogy otthon, saját tempódban, szakmai támogatással vághass bele a bútorfestésbe, otthonod megszépítésébe.
Szeptember 18-ig 19.900 ft helyett 14.900 ft-ért juthatsz hozzá a tanfolyamhoz akár a honlapon, akár a kézműves shopban, akár a poszt alján a megrendelőlapon.
Ha a honlapon keresztül Paypallal kéred, AZONNAL el is kezdheted a tanulást, ha másképp rendeled, akkor kérlek várj, míg felveszlek a tanulócsoportba.
Ha pedig a ház története, átalakulások, változások, festések, életképek érdekelnek, akkor kövesd az Instagram profilom:)
