Amikor beköltöztünk, Panka kapta a legnagyobb szobát. Igazi toronyszoba-hangulat, három mesebeli ablakkal. Majd ötször öt méteres a területe… És már elfeleztük! Igenám, de hamar kiderült, hogy a tágas térnek hátulütői is vannak, mégpedig a nehézkes berendezés. Ha mindent a falra tolunk, úgy egyhangú, unalmas és jellegtelen. De hogyan másképp… Szegény annyira el volt szontyolodva, hogy azt mondta, ciki vagy sem, ő át szeretne költözni a mellette levő picike tetőablakosba, mert az kuckósabb…
Ez a beköltözéskori szedett-vedett állapot, olyan gyerekszobás kupival:)
USZADÉKFA TÉRELVÁLASZTÓ
És akkor jöttek Ildiék (nyilván minden felújítós poszt így kezdődik majd), “ó hát persze, ide kell egy…” – és gyorsan előkapta a telefonját és megmutatta – ” faágas térelválasztó“. “Az ágyát bekuckózni, lampionok, ide egy fotel”, stb.
Én ezen úgy belelkesültem, mint egy gyerek. Pankáról nem is beszélve (hónapokig kérdezte meg naponta, hogy mikor???)
Igenám, de honnan szerzünk ennyi és ilyen faágat? Értem, itt a Duna, tele a part uszadékfával, de ide két- három méteres ágak kellenének, méghozzá nagyjából hasonlók. Dolgoztam már uszadékfával, az nem olyan, hogy hazahozom és beépítem. Le kell mosni, csiszolni, felületkezelgetni esetleg. Néhány darabnál oké, de én erdőt képzeltem!
És akkor elkanyarodok, ahogy szoktam…
Van nekünk egy hatalmas platánfánk…
Amikor ideköltöztünk tudtuk, hogy a kerttel lesz munka (most visznek el 30 köbméter!!!! kerti hulladékot, faágat, stb és ez nem az első menet). A hátsó kert egyik fő attrakciója egy hatalmas – kétfelé ágazó – platánfa. Valami történt szegénnyel, mert az egyik ága olyan erősen felhasadt, hogy nem mertem rá felengedni a gyerekeket (a képen ahol ül a srác, az előtte lévő részt kellett kivágni). Kihívtam egy favágót (?), hogy hevederrel rögzítse oda, de lebeszélt, azt mondta azt a felét le kell vágni, mert egy nagyobb szélben kihasad, balesetveszélyes.
Kivágni egy fél platánt! A szívem felét….
Na, de nincs mit tenni, vágják. A műhely ablakából néztük végig, ahogy lezuhan és végighasal a földön.
És akkor elkezdtem leszaladni, nehogy nekem felaprítsák! Meg is van, miért kellett ennek így történnie.
Hát milyen fantasztikus ágai vannak! Ebből lesz Panka térelválasztója! És ami a legfantasztikusabb, nem vész kárba ez a csodás fa, velünk marad:)
Már mentem is mutogatni, hol mit vágjanak le (persze egy részét ennek ellenére felszeletelték, de abból majd valami más lesz akkor). Ezután hónapokig a kert végében kerülgettük a fél platánt.
Újra elkanyarodom, a kert után egy másik falra… (girbegurba az út egy szoba berendezéséig, na)
Mert stencilezünk!
A #karanténkrónikákavasváripálutcából folytatódik. Még közvetlenül a karantén elején – amikor azt hittem, úgy fogjuk átvészelni, hogy felújítunk mindent, ha-ha-ha – kitaláltam, hogy stencilezem Panka szobáját. Az ötlet korábbi, de kapóra jött, hogy otthon van mindenki, segíthetnek. (újra ha-ha… és ha). Mutatom akkor újra, milyen volt a szoba, amikor Panka beköltözött. Hatalmas és üres. A nagy falat mi húzttuk fel, szándékosan hagytam így, mert már akkor láttam, festeni szeretném. Ám Panka beelőzött, elkezdett rá aggatni festményeit, bizonyítványverseket, érmeket stb.
Mindenképpen valami természetes, növényes hangulatot gondoltam, ehhez kerestem mintát, amikor a Pagina Galéria két stencilje is szembejött. Eredetileg a Berry Tapetti stencilre gondoltam, meg is rendeltem… Végül a liános (Willow Tapetti Stencil) került a falra. A bogyósnak pedog még keressük a helyet, csak nem egyszerű, mindjárt kiderül, miért.
Eredetileg Panka szobája kétszer ekkora volt (el lehet képzelni, hangár:), de mivel a negyedik gyereknek is kell majd szoba, ketté kellett választani. Direkt szóltam a festőnek, nehogy ezt is betapétázza… a házban ugyanis mindenhol rücskös fűrészporos tapéta van, ami nagyjából stencilezhetetlen. Panka új hosszú fala azonban sima, így mehetett rá a minta.
Ami az ablak felőli falnál van, az nem lett valami szép – közelről nem is vállalom – de az összkép szempontjából mindenképpen oda is szükséges volt festeni.
A különbség látványos. A szoba még mindig az üres kocka, fal mellé sorakoztatott bútorokkal, de azért már sokkal otthonosabb.
Stencilminta kész, kanyar vissza a szemközti fal felé…
… a platánfa beköltözik
És akkor repüljön el hipp-hopp két és fél hónap, amikor szülinapjára végre neki lehet állni a térelválasztó elkészítésének. Na, nem vagyok annyira hardcore, hogy nyolchónapos baba mellett ezt egyedül megcsináljam, de szerencsére az asztalosom nagyon nyitott az ilyenekre és – bútorlapos kollégáival ellentétben – remekül ért a fához.
Azonnal tudta, mit szeretnék.
Az eredmény jobb lett, mint amit vártam. Ha tehetném, beköltöznék.
Mutatom reggeli fényekkel, ablakos fénycsóvákkal:
És esti plafonon fa árnyékossal, ami szerintem a leghangulatosabb, mintha tényleg egy erdőben lennénk alkonyatkor:
És már tervezgetem, Marcika szobájába hogyan applikáljuk be a maradék ágakat:)
Mindeközben bútort is festek, juppi!
Panka flamingós éjjeliszekrénye is a múlté, hiszen mit keresne egy flamingó az erdőben… na jó, azért itt-ott még felbukkan:)
Az átalakulása azonban már egy másik történet – amolyan Végtelen történetesen -, egy kis kukkolót mutatok csak:
Nézz körbe a szobában és kövess az Instán.
