Nemrég bemutattam ITT a terveket, hogyan fog kinézni az új nappalink, az új könyvespolccal, paddal, hú de szuper lesz. Megterveztem a polcokat, nagyon sokat válogattam hozzá a díszítőelemeket, a profilokat, hogy milyen legyen a polcok kiosztása, azt Ildiékkel sakkoztuk hetekig. Szóval alaposan átgondolt koncepció lett, hiszen ezt a szekrényt most elkészíti az asztalos és aztán az már ott van, nincs csere-bere….
Aztán elérkezett a nagy nap, amikor lefestettük az összes elemet szétszedve, majd megjött az asztalos és elkezdte összerakni. Az elkészítéshez kapott egy számítógéppel megtervezett és beméretezett tervet, ami alapján készítette. Egy dolgon módosított, az alsó szekrény ajtókiosztásán valami technikai dolog miatt. A kisbabás éjszakák miatt viszonylag szita az agyam, de arra biztosan emlékszem, hogy letisztáztuk, hogy az oszlop követi majd az alsó ajtókat. Folytassam? Nem így lett. Na, de nem szaladok ennyire előre, nézzétek honnan indultunk, nagyon izgalmas!
Technikai részlet: mivel a szekrény külső falon van, nem mertük megkockáztatni, hogy legyen hátulja. Még csak nem is sejtenénk, amikor elkezd penészedni, nem beszélve arrl, hogy megoldhatatéan probléma lenne, hiszen több méter hosszan hozzáerősítik majd a falhoz. A polckonak így nem lesz hátulja, viszont azt nem szerettem volna, ha fehér marad. Így a polc színére lefestettük az egész falat mögötte:) Már az eszméletlenül jól nézett ki.
Van ugye egy padlótól plafonig könyvespolc. Alul szekrény, felül polc. A felső polcok magassága 240 cm! Ezt kellett harmonikus elosztásban elrendezni, hogy ne egy tornatermi raktárra emlékeztessen, el lehessen szépen rendezni benne dolgokat, adott esetben egy szobanövényt, nagyobb vázát stb. is bele lehessen tenni. Nem kell minden négyzetcentit kihasználni, szép, tágas, kellemes hatású legyen, semmiképp nem túlzsúfolt. Ildiék javasoltak egy bontott megoldást, de most kicsit konzervatív voltam, szerettem volna, ha a sorok egyformán futnak. A polcok magasságában variáltunk inkább. Így született meg az a terv, miszerint az alsó polc 45 centis lesz, ez elég magas, ide befér bármi, felette 25 centis polcok, majd afölött 30 centisek. Megkaptam így a tervet, tetszett, átadtam az asztalosnak.
Ide írom, hogy más hátha okul belőle: ezt úgy kellett volna csinálnom, hogy lemérem a legnagyobb könyvemet, a legnagyobb vázámat és ez legyen az alja. Aztán megnézem, a mostani poc milyen magas, melyik része komfortos, melyikből val sok és kevés és eszerint rendezgezni. De mivel én több nappalit nem készítek magamnak, ez a hajó már elment:)
Szóval terv pipa, faanyag nálunk, festés készen. Jött az asztalos, elkezdte szerelni, hurrá! Mondom neki, hogy most nem leszek elérhető fél órát, mertt altatom Emőkét. Jó, de előbb még nézzem meg a polckiosztást, hogy legyen… Nem is értettem a kérdést. Aztán sajnos megértettem. A szekrény egyáltalán nem a terveim alapján készült, hanem egy 30 centis egységes kiosztásra tervezve. A polc núttal bevágva, beragasztva. Azt hittem, sírva fakadok. Napokat töltöttem ezzel!!! “Hátöööö, ezt kivenni nem lehet, mi legyen?” – Hogyhogy mi legyen, mi lehet????
Na, végül született egy egyáltalán nem elegáns, de az elrendezés szempontjából viszonylag elfogadható megoldás: fejjel lefelé fordította a polcot (a tetején nem volt beragasztva) így alul kiadta a 45 centit. Fölé jöhettek a kb 30 centisek, majd a többi már nem tudom, hogyan, ahogy kiadta a már eleve baragasztott anyag. Ennek az lett a következménye, hogy nem mint egy szép polc ül rá a szekrényrész tetejére, hanem olyan, mintha egy dobozt tennénk rá. Nyilván ez legyen a legnagyobb bajom, csak amikor alapos tervezés után rendelek valamit és totál mást kapok…. hát én még mindig nem tudtam feldolgozni ezt.
Vagyis ezt még csakcsak. Igenám, csakhogy van a szekrénynek egy rövidebb oldala is, ami aszimmetrikus, már összeragasztott állapotban érkezett…. tehát nem megfordítható. Mindössze 13 percem volt átgondolni (utólag itt kellett volna azt mondanom, hogy “ÁLLJ, én ezt nem akarom ilyen körülmények közt kitalálni” csakhogy másnap új építés munka volt soron, ezzel ma SOS végezni kellett). Ez az átgondolás 13 perchez, és abban nonstop síró babához méltó lett… “jó, akkor a felét fordítsuk meg, a másik maradjon így”.
Aztán altattam, ebédeltettem az iskolakerülő szimuláns bandát, pörgött minden, én pedig a nap végén már csak az összerakott bútort láttam. A szívemhez kaptam, amikor alaposabban megnéztem és az az érzés a következő napokban sem javult.
A polcok elosztása tehát el lett tolva, egyik oldalon 45 centi magasan kezdődik, másikon 30-on. Ez az, amibe én egyeztem hirtelen bele, és okolom magam emiatt. De akkor mutatom a többit, aminek semmi köze a helyben rögtönzött félmegoldáshoz:
Az oszolopok ugyanis sehol nem futnak egy vonalban. SEHOL! Két helyen még benézhető a perspektíva miatt a pár centis eltérés, kis jóindulattal csak az veszi észre, aki nagyon árgus szemmel figyeli. De van, ahol vagy 15 centi az eltérés.
Dilemmáztam, szétszedessem, ne szedessem, nézzem ezt jó esetben életem végéig és bosszankodjak rajta. Na, addig ötleteltünk, míg azt hiszem, a körülményekhez képest jó megoldás született, Boginak köszönhetem:) “Miért nem csúsztatjátok odébb?”
Az eltolódott oszlopokat közelebb lehetett vinni egymáshoz, úgy, hogy a felső szekrényt egyszerűen odébbcsúsztattuk, az egyik polc így keskenyebb lett és nagyobb lyuk keletkezett a sarokban, de hely szerencsére van bőven. Így ez a probléma megoldódott szépen.
Ami viszont már fejvakarós volt, hogy a rövidebbik falon a polcok kiosztása totál más, mint a hosszabb oldalon. Ez akkor vált igazán zavaróvá, amikor a ledes lilágítást beletettük és kaotikusan összevissza állt. Itt ugye már nem tudtunk csúsztatgatni 🙁
Úgyhogy az jutott eszembe, amit Ildiék még a legelején javasoltak- tudjátok Ildi és Andris a csoda lakberendezők a szuperpraktikus és sohanemjutnaeszembe ötleteikkel -, de én balga elvetettem akkor… legyen a polckiosztás kicsit izgalmasabb! Ezt megtanultam a bútorfestésben (és az életben is), hogy a tökéletes, szimmetrikus, párhuzamos, együtt futó dolgok előállítása a legnehezebb, ebben a házban, ahol a felak és a padló is hol össze, hol széttart, egyenesen lehetetlen. És nem is szokott sikerülni, ilyen esetben vagy rágörcsölök (mint tettem enneél a polcnál előbb) vagy elengedem és alkalmazkodom a körülményekhez (később ez lett és imádom!).
Szóval elengedtem az egyforma polcokat az egyik oldalon, kivettem egy lapot, így bekerülhetett egy NeskeArt festmény, ami egy éve bolyong a házban keresve a helyét – még Empkének rendeltem, mikor meg sem született.
Be tudok lógatni majd egy kalitkát, amiről tudtam, hogy ebben a szobában helye lesz, csak nem láttam, hol-hogyan. Bekerül majd a régi írógép és egy növény is. Nyilván teljesen összevissza lesz így, ezzel a módszerrel midig ki lehet kozmetikázni azt, ami nem tökéletes 🙂
Imádom a szabályos oldalt is, sokat bíbelődtem a berendezéssel, ami nem is olyan egyszerű mutatvány, de erről később. És imádom az összevissza oldalt is, mert belefért így minden, aminek rég kerestem a helyét. Ennek akkor így kellett lennie.
Ma készül a koronázópárkány, végre sikerült tökéletes bútorfogantyút is találni (ez volt a legnehezebb és írok is egy posztot majd erről), bekerült a ledes világítás, ami szintén posztért kiált.
Szóval van még téma bőven ebben a szekrényben, mára viszont ezzel a happy and-del zárom, hogy végül csak szép lesz ez nekem is, és a hibái lettek a legszerethetőbb részei. Mint mindig.
Technikai infók:
A szekrényhez az Autentico Versante típusú krétafestékét használtam, Byzantine színben. Két rétegben festettük, ezt a krétafestéket nem kell lakkal vagy viasszal lezárni, így egy kicsit haladósabb volt, de azért így is vagy egy hét volt mindet lefesteni. Mennyiséget azért nem tudok mondani, mert a konyhával együtt festettük, s ott még a falat is….
Az Autentico festékeit megtaláljátok a BOHOdesign kézműves shopban a hozzá tartozó kezdőknek szóló online oktatóanyaggal együtt. Itt a blogon is igyekszem segíteni nektek, hogy bátran nekiálljatok a bútorfestésnek, hozok sok példát és ötletet, de vannak olyan technikai infók, amit írásban nem tudok átadni. Ezért születtek az online tanfolyamok, hogy akkor is bele merj vágni, ha messza van a workshop, nincs rá egy napod vagy éppen olyan bolond körülmények vannak, mint ez a 2020-as évben volt…
Ha bármilyen kérdésed van, írj bátran akár kommentet, akár a cseten, s remélem, valahogy hamarosan találkozunk!
