Szerintem ez a százéves házunk legizgalmasabb szobája. Illetve… az én lelkemhez ez áll legközelebb. Padlásból alakították át még réges-régen. Az elrendezést meghagytuk, csak a stílus alakult a kisfiamhoz.
Újra egy bonyolult tér, amit nehéz fotókkal bemutatni. Az emeletre egy átruim hangulatú lépcsősor vezet fel körben, az a legutolsó eldugott tetőtéri szobácska. Eredetileg egybe nyílt a másik fiúszobával, szuper volt a hangulata, de szerettük volna, hogy a fiúk, ha kamaszodnak majd és privát szférát igényelnek, legyen hová elhúzódni. Ezért kialakítottunk egy előszobát és a kis szoba kapott egy tolóajtót.
Mutatok pár előtte képet akkorról, amikor átvettük a házat. Ez korábban is fiúszoba volt, igazán vicces dekorációval: CD-k és floppy-k tapétázták az egész szobát, a polcok pedig téglából voltak. Egyébként maga a szoba sötétebb zöldre volt festve.
Amikor beköltöztünk, még semmit nem tudtunk, hogy mi milyen lesz, csak a szobákat osztottuk ki a gyerekeknek és megkértük a festőt, hogy fessen mindent fehérre. Induljunk tiszta lappal, aztán majd meglátjuk, melyik fal kér színt és mi vajon milyet.
A szoba különlegessége a sarokban található ágy, ami egyenesen a tetőgerendákra épült. Korábban egy pozdorja lapra volt itt szivacs fektetve, nekem azonban volt egy használaton kívüli 140-es ikeás fa ágyam, apukám levágta a lábait és beszabta, hogy a matracok ne csúszkáljanak és mégiscsak ágy legyen ott:)
A radiátor előtti rész azóta átalakult, nem matracos hempergő, hanem legóasztal (pedig ha az én szobám lenne…. ott olvasgatnék éjjel-nappal:). Fotók folyamatban (és az 2021-es projekt, szóval a következő fejezetbe tartozik). A kis tengeri mintás éjjeliszekrényt még a régi házban festettem, ott ilyen tenger-hangulatú volt a szoba-része, az ágya volt hasonló és halászháló lógott a plafonról világító tengeri csillagokkal. Hogy azt is mennyire szerettük:)
Bekerült egy szuper tolóajtó és a ház kedvenc bútora is méltó dekorációt kapott. Egy antikosnál bukkantunk rá erre a komódra, aminél szebbet még nemigen láttam. Nyilván ennek a festéséről szó sem lehet.
Nosztalgikus mosollyal figyelem, ahogy a fiam akkurátusan pakolja rá az ásványait… én is pontosan így tettem 12 éves koromban, amikor életemben először saját szobám lett. Minden kincsemnek megvolt a helye, múzeum-szerűen rendeztem el mindent.
Így indult a kis kirakodóvásár… 
Mára nem fér el a polcon a sok ásvány és kagyló-kincs. 
Felkerült a szoba közepére egy übermenő függőágy, illetve oldalt még boxzsák is van, ha túl sok lenne az energia.
És hát nekem tetszett ilyen natúran, a sötétbarnára pácolt gerendákkal (ezt is már mi csináltuk, előtte nyers volt, de a fehér-sötétbarnának van valami retró 80-as évek “Lakáskultúrás” hangulata, ami számomra nagyon kedves), de a fiam szeretett volna egy szőnyeget. Neki a fehér kizárt. Így elkezdtem színekben gondolkozni, ami nála nem lehetett más, mint a fűzöld. Vateráztam is gyorsan egy shaggy szőnyeget, pont jó volt a méret, a szín és minden. Boldogság. És lássuk be, nagyon kellett ennek a szobának ez a puhaság, olyan, mintha lenne egy saját mezője:)
A szoba (hangsúlyozom, a szoba…. én alig) egyszer kibírt egy szülinapi bulit is már, ahol 14 fiam-habitusú gyerek lógott még a falakon is. Szó szerint.
És ebbe a szobába készült az a bizonyos STAR WARS lámpa is, ami klasszik IKEA hack. Ránézésre nyilván sokkal egyszerűbb, mint a valóságban. És messziről sokkal szebb, mintha közelről figyeljük. A maszkolószalagos letapaszolás ugyanis nemcsak borzalom macerás, de nem is ad tökéletesen szép végeredményt. Mindenesetre mi szeretjük, rendelésre azonban nem vállalnám (írom ezt, mivel már három ilyen kérést utasítottam vissza:)
Itt a kibélelt lámpa 
Lefújva szürkére 
Az ágyú sablonja (totál feleslegesen) 
Maszkolás…. agyrém:) 
Grrrrrrrrrrrrrrrrrrrr………… 
Végül kézzel átvestve a kifújt lakkfestékkel
Ha valaki nekivágna, én így csináltam:
– réz belsejű lámpát választottam, ez drágább, de sokkal szebb ehhez a lámpához
– kibéleltem kartonnal a belsejét, hogy amikor lefújom, ne színezze el a belsejét (ez nem jött be, de legalább elvoltam vele vagy 3 órát!)
– lefújtam a külsejét világosszürkével
– maszkolószalaggal mintákat ragasztottam rá, illetve papírból kivágtam az az ágyú (??? vagy mi az:) részt
– lefújtam fekete sprayvel – a képen látható, hogy a papír-sablonnak mennyi értelme volt (elmondom, NULLA)
– kifestettem kézzel a ronda részeket, ami nem volt egyszerű, hiszen a spray-ből kellett folyékony festéket kinyernem, ami oldószeres, irtó büdös, nekem pedog volt egy két hónapos csecsemőm…. folytassam? 🙂
– ezzel készen is lett a karácsony előtti napon. Megint nem kapkodtam el.
Majd nagy nehezen fel is került a helyére…. bár a sok huzigálást a foglalat nem bírta, azóta kicsit elcsángált:)
Egyébként így feltéve már nem is vagyok vele olyan kritikus (sőt, tök menőnek látom), csak a közeli képeket szégyellem. Mentségem a zord körülmények, az időnyomás, a sötétedés és a csecsemő. Kifogás kifogás hátán:)
Ez történt itt 2020-ban, a következő évre nem tervezünk ide különösebb átalakítást. Szó volt róla, hogy a függőleges falba vágatunk egy ablakot, mert itt csak tetőablakok vannak, de a fiam nem hiányolja, így elengedem. A LEGO-asztal várja, hogy leszabjam végre, lehet, a jövő hét végén neki is állunk. És akkor mutatok a végére egy olyan igazi, jól belakott részletet is:)
A házunk és a felújítás történetéről további részleteket ITT találsz.
És ha szívesen olvasnál még hasonló témákban, érdekelnek DIY megoldások, a bútorfestés stb, akkor iratkozz fel a BOHOdesign hírlevélre.
