Végre eljutottunk a berendezésig, persze utána még kifúrkálták és takaríthattam le az összes könyvről a fűrészport, de már a helyén van, oda is csavarozták, lassan #ittavégefusselvéle.
Korábban két posztban meséltem el képekkel, hogyan készült el a könyvespolc, ami végül könyvtárszobává alakította a teret. Az előtte-utána fotók annyira sokkolók, hogy csak akkor dobom be, amikor totál készen lesz. Napok kérdése.
Most a bútorfogantyúkról mesélnék picikét, annak ellenére, hogy még egy darabig nem teszem fel őket, mert Emőke (1 éves) minden szekrényt kinyit és kihajigál belőle mindent!
A bútorgombok
Igen nagy fejtörést okozott, hogy egy ilyen nagy volumenű szekrényhez milyen fogantyúkat válasszak. Abban biztos voltam, hogy nem gomb alakú lesz, nem színes és nem picike. Valami arany vagy réz színben gondolkoztam alapvetően, ami különleges, de nem uralja el a látványt… mégis megakad rajta az ember szeme. Na, nem ilyen lett végül, hanem pompásan visszafogott, ami tőlem meglepő, de most mégis ez jött (azt hiszem, ez a szekrénysor egyben a lelki fejlődésem, vagyis változásaim görbéjét is mutatja).
Sajnos nem találtam egyetlen webshopban sem olyan bútorgombot, ami tetszett volna. Képek alapján kerestem, így lyukadtam ki az Aliexpressen, ahol néha meglepő dolgokat találni. Két típus is volt, ami nagyon megtetszett (ebből az egyiket még mindig nem teljesen engedtem el, egészen más lenne azzal a szekrény karaktere, hú, de kipróbálnám:). Mindenesetre nem szeretek Kínából rendelgetni, nem tudom elengedni a gondolatot, hogy kell lennie itt is valaminek.
Az egyik egy leveles kis bútorgomb volt, ezt nagyon szolíd, de mégis különleges megoldásnak tartottam. Viszont a méretét arányaiban picinek éreztem.
A másik ez a kicsit geometrikusabb, Mid-Century-ra hajazó fogantyú lett volna, ez már többféle méretben is elérhető. Na ez az, amit még nagyon megnéznék – és hú de nem tudnék választani. Még szerencse, hogy találtam közelebbit. Ezzel a bútorfogantyú a szekrény hangsúlyos, meghatározó elemévé válna, olyan, mint egy ékszer.
Ugyanebbe a sorba illik ez a félkörös, elképesztően egyszerű fogantyú is. Hihetetlen, hogy nem találtam ilyet Magyarországon. Vagy csak én vagyok vaksi? Mert erre is azonnal lecsaptam volna. Semmi cicoma, semmi sallang, annyira egyszerű és gyönyörű, hogy tiszta szerelmes vagyok bele.
Nézegettem a Vaterán és Galeria Savarián is fogantyúkat, találtam is szépet, de az sajnos kevés és hiányos volt. Pedig ez is igazán mutatós lett volna, ráadásul nem csak art deco stílusban, hanem az is. Ezt picit sajnálom:) Ezeknek az ára nyilván sokkal borsosabb, mint egy utángyártott valamié, de azért a különbség az anyagban és a megmunkálásban erősen feltűnő, nemigaz?
Már majdnem megrendeltem a harmadikat (csak még hezitáltam, hogy ne a második legyen-e:), amikor egyszercsak, nem tudom, hogyan, szembejött ez a cukiság! Na, ez nem lesz a szekrény feltűnő darabja, az biztos, de ahogy megláttam, tudtam, ez az igazi. A házunk több, mint száz éves régi nyaralóvilla. A nappalira az elejétől azt éreztem, valami szecessziósat szeretnék. A csillár nagy fejtörést okozott, mert amit ma szecessziós csillár néven kapni, az inkább szomorú, mint szép. Azt végül egy aukción szereztem meg, s így lett meghatározó eleme a szobának. Na, erre fűztem utána minden hangulatot.
Ez a bútorfogantyú méretében szépen, arányosan passzol a szekrényhez, van belőle fekvő és álló is és magyar webshopból rendelhető. Többféle ilyen finom szecessziós, “Jugendstil” mintával lehet kapni, ott még válogattam picit, de ez a döntés már gyorsabb volt. Aki bontott már szét vagy újított fel régi szekrény, láthatott hasonlót, még a legegyszerűbb, nem faragott szekrényeken is ehhez hasonló fogók voltak régen. Ma meg szinte sehol nem kapni, ez tök fura most, hogy a bútorfestés ennyire népszerű hobbi.
Így néz ki a kék fiókon:) És ugyan a félkörös fogantyú hatása intenzívebb lenne – ez teljesen bele fog olvadni – mégis azt érzem, ez passzol stílusában leginkább a házhoz, a csillárhoz, a szekrényhez és még hozzánk is. Annyira szeretem a bútorfestésnek ezt a befejező szakaszát is, amikor már csak ilyen apróságokat tervezgetünk. Mert az első nagy megmérettetés, amikor színt kell választani… melyiket, sötés-világos, hideg-meleg, annyi a legetőség. És a varázslat az, hogy mindig jó lesz a végeredmény, csak MÁS.
És amikor végre a szín-dilemmán túlvagyunk, akkor jönnek ezek a részletek. Elképesztő, mennyit számít, nem?
Ígérem, ha felkerülnek a helyükre, azt is meg fogom mutatni:) De nem bírtam ki, hogy erről addigis ne meséljek picit, olyan izgalmas.
Technikai infók bútorfestéshez:
A szekrényhez az Autentico Versante típusú krétafestékét használtam, Byzantine színben. Két rétegben festettük, ezt a krétafestéket nem kell lakkal vagy viasszal lezárni, így egy kicsit haladósabb volt, de azért így is vagy egy hét volt mindet lefesteni. Mennyiséget azért nem tudok mondani, mert a konyhával együtt festettük, s ott még a falat is….
Az Autentico festékeit megtaláljátok a BOHOdesign kézműves shopban a hozzá tartozó kezdőknek szóló online oktatóanyaggal együtt. Itt a blogon is igyekszem segíteni nektek, hogy bátran nekiálljatok a bútorfestésnek, hozok sok példát és ötletet, de vannak olyan technikai infók, amit írásban nem tudok átadni. Ezért születtek az online tanfolyamok, hogy akkor is bele merj vágni, ha messza van a workshop, nincs rá egy napod vagy éppen olyan bolond körülmények vannak, mint ez a 2020-as évben volt…
Ha bármilyen kérdésed van, írj bátran akár kommentet, akár a cseten, s remélem, valahogy hamarosan találkozunk!
