Művészetterápiás foglalkozások – évszakok mentén

Észrevetted már, hogy az évszakok változása a hangulatodat, érzéseidet is befolyásolják? Hogy vannak hónapok, amikor legszívesebben megállítanád az időt, másokat beszüntetnél örökre... Ezeknek az érzéseknek sok oka lehet, ezekre nézünk rá közelebbről, máshonnan, máshogyan egy-egy művészetterápiás foglalkozás alkalmával. A végére pedig még az is lehet, hogy megszereted, vagy legalább elfogadod az eddig utálatos hónapokat. Mindeközben összehangolódsz a természettel, ami további számtalan egészségedre és lelkedre jótékony hatással bíró folyamatot indít be. De hogy is működik?

Összhangban a természettel

A Katarzisz Komplex Művészetterápia egyik fontos alappillére a természetre való hangolódás (Steineri szemléletmódban). Ez mindennek az alapja. Azonban az, hogy ezt hogyan tesszük, bizony nem mindegy. Sokak számára lehet ez természetes –  akinek kertje van és növényeket termeszt, annak a természet körforgása, az azzal való együttműködés nem okoz újdonságot. Hasonló tevékenységet végzünk mi is hónapról hónapra, csakhogy mi magunk leszünk a kert: a mag, a növény, a virág, a termés is. 

A MAG megfigyelése különösen fontos szerepetet játszik a művészetterápia évszakokkal foglalkozó részében, hiszen csodálatosan párhuzamba lehet állítani saját fejlődésünkkel, lelki megéléseinkkel, változásainkkal.

Abban megálapodhatunk, hogy azt nem lehet eldönteni, hogy egy növény élete hol kezdődik, mindenesetre látszik, hogy két nagyobb ciklusra bontható. Egy őszi befelé, földbe húzódó és egy tavaszi nyifelé, felfelé irányuló folyamatra.
Ősszel, amikor a termésből kipottyan a mag, kemény burkával együtt a földben biztonságos, mély helyre kerül (ott történik vele valami, de ezt még nem árulom el), ott szépen békességben áttelel, majd tavasszal kis palántaként, burkát széttörve kibukkan a földből. Aztán egyszer csak eltűnik a mag és már csak az új növény áll előttünk. Növekedik, kivirágzik, termést hoz, beérleli, majd a termését elhullajtva elpusztul. A terméséből azonban kipottyan a mag és kezdődik minden előröl.

Ebbe a folyamatba kapcsolódunk be meg- és átélésekkel.
Ősszel az “évünk termését” keressük. A termésünkben a “magunkat”, önMAGunakat: a jót és rosszat, amit megtartunk, amit elengedünk. El is búcsúzunk önmagunk egy részétől, ami már nem tud tovább élni bennünk, ekkor erősen helye van a gyászfolyamataink megélésének is. Decemberben a fény születését várjuk, a fényt, ami már nem fizikai, hanem a magban (magunkban) lévő esszencia. Januárban ezt hagyjuk érni, pihenni, kibontakozni, megteremtődni. 
Februártól már a tavasz felé, a kinyílás felé indulunk, ekkor a magok még a föld mélyén szunnyadnak, téli álmukat alusszák. Ám ez nem egy tétlen állapot, hanem az erőgyűjtés ideje! Ahogy a tavasz közeledik, lazul, olvad a föld, olvad a hó, helyét a víz (árvíz, mocsár akár) veszi át. A mag kemény, eddig védelmező burka megreped, a csíra előbukkan a földből. Az eddig őt védő kemény mag a tápláléka lesz. Tavaszra a magunk már nem mag többé, eltűnik és egy kis palánta lesz belőle, a magnak már csak a “lényegét”, esszenciáját, emlékét őrzi csupán. Növekszik, kivirágzik, ragyog, érik, termést hoz, érlel.
Itt újra indulunk az őszbe, amikor a termés beérik, s benne a kemény burkú magok készen állnak arra, hogy a földbe kerüljenek. Ezzel együtt azonban a növényünk is felkészül a sorsára, az elmúlásra. Azonban látjátok, a növény nem múlik el soha, hiszen magként tovább él, télen a föld alatt megszületik benne az a lényeg, ami fizikailag láthatatlan, de tavasszal mégis ez lesz az egyetlen, ami belőle marad. És így tovább…..

A kör nem szakad meg, folyton-folyton folytatódik, ahogy mi is, a belsőnk, a lelkünk egy része minden évben megszületik, majd elpusztul, így fejlődünk, változunk, haladunk. Ezeket figyeljük meg, vesszük észre, tudatosítjuk, vagy éppen keressük a művészetterápiás foglalkozásokon.

Analógiák, párhuzamok keresése: hogyan működik a természet és hogy működöm én?

Hogy ki, milyen párhuzamot fedez fel az adott hónapban, az teljesen egyéni. Van, aki a nyarat szereti, más a telet. A művészetterápia segít minden hónapnak megtalálni az “értelmét”, célját, feladatát. Vannak nehéz hónapok, amik akkor is nehezek, ha nem veszünk tudomást róluk és utáljuk. Ám ha megértjük az időszak célját, ha végignézzük, átéljük a mag-folyamatait, még a végén az is lehet, hogy elfogadjuk, megszeretjük az adott időszakot. 

Hogy működik a természet és hogy működünk mi? Párhuzamokat keresünk és különféle alkotásokon keresztül kapcsolatba is lépünk magunkkal és a természettel:

Minden alkalommal az évszakra, annak a hangulatára, ünnepeire, szokásaira rezonálva “jön létre” az alkotás – mindenkinél más és más. Ha megfigyelitek, analógia fedezhető fel a mag fejlődése és az életkoraink között is, de az egy másik foglalkozás-sorozat lesz.

Előre szaladok picit, mert ez is izgalmas téma, térdemes tudni róla.  Ha már jól átrágtuk magunkat az egész éven, megtapasztaltunk minden hónaphoz kötődő lelki megélést, akkor tovább is léphetünk, s egy újabb évkörön át új megfigyeléseket tehetünk, ezúttal egy mélyebb, már személyesebb részünkben. Hasonló gondolatpárhuzam mentén a fogantatástól a halálig végigkövethetjük életünk időszakait is. A kis magocska embriót, a palánta kisgyermeket, a virágzó serdülőt, a termést hozó felnőttet, a tüzes, lángoló érett felnőttet (augusztus), majd a szeptembert, aki kicsit siratja a nyarat, már nem éget a tüze olyan erősen, de színpompájával a tavszt is felülmúlja, a mérlegelő, szelektáló, november felé közelító, de még őszben lévő, bőven termő októbert, a halál felé közelítő novembert…. (nem kell hozzá megélt kor).
Ezekkel a témákkal akarva akaratlan érintünk már fontos kapcsolatokat, méghozzá különböző korszakainkban. Az apa és anya kapcsolatok mellett jut hely a méltatlanul hanyagolt testvér (!)-kapcsolatoknak, barátságnak, párkapcsolatnak de még egy kis jövőtervezés is belefér.

Fantasztikus, hogy mennyi hasonlóság van a természet változása és a bennünk zajló folyamatok között. A művészetterápia csodálatos, észrevétlen, szelíd módon mutatja meg a párhuzamokat – a saját párhuzamainkat! – és mindeközben segít bennünket, hogy mindennapjaink részévé váljon a természetre, bennünket körülvevő környezetre és az egymásra való érzékeny odafigyelés. A természettel való (újra)kapcsolódás egyébként önmagában is gyógyító erejű lenne, de a művészetterápia ennél többet is ad.

Miben segíthet még?

Az, hogy kire milyen hatással van egy művészetterápiás folyamat, az elég egyéni, de általánosságban elmondható azért néhány dolog, amiben a fentieken túl segítséget nyújthat:

– segít az itt és mostra figyelni, a jelenben lenni az által, hogy időről időre a figyelmed a környezet változásin van,
– segít megfigyelni, tudatosítani saját belső változásaidat a környezet változásainak figyelése által,
– segíthet észrevenni, megfogalmazni, tudatosítani eddig meg nem foglamazott érzéseidet,
– segíthet, hogy empatikusabb legyél az által, ahogy betekintesz mások érzéseibe,
– csoportban, közösségben, biztonságos közegben lehetsz, ami sokat segíthet főleg a téli, bezártabb időszakban, illtve bárkinek, aki egyedül érzi magát,
– segíthet a tudat, hogy mások is éreznek hozzád hasonlóan, nem vagy egyedül!
– segíthet megérteni és elfogadni, hogy az életednek lehetnek – kellenek, hogy legyenek – nehezebb időszakai, mélypontjai és ez nem baj.
– Segít megérteni a természet aktuális változásait figyelve, hogy olyankor az ott úgy van rendben – hiszen a MAG is pont ezt csinálja éppen:)

A művészetterápia szelíd önismereti módszer, csak annyit hozol elő az emlékeidből, amivel meg tudsz birkózni. Az alkotási folyamat egyben rekreációs, gyógyító erejű is.

Mi van, ha úgy érzed, nincs kézügyességed?

Ha ezt visszatartó erőnek érzed, akkor méginkább itt a helyed. Komolyan.

Missziómnak érzem az iskolai rajzórák osztályozott (agyrém!) rajzfeladatainak, a gyermekszínezők okozra traumáknak (maradj a vonalon belül) és a tökéletesség-szorongás (egy fa nem így néz ki…) rémségeit feloldani.

Mi NEM célja egy művészeti tevékenységnek?

Egy művészeti tevékenység célja nekünk, földi halandóknak nem egy neves galériában való megjelenés. És remélem, hogy a hivatásos művészeket sem ez vezérli:) Ugyanígy nem lehet célja egy osztályzat megszerzése vagy egy szülő elismerése – vagy van ennél rosszabb, egy rossz osztályzattól való rettegés vagy a szülő elismerésének hiánya. Na, szóval beteg terület ez, maradjunk ennyiben.

Mi a célja akkor az alkotásnak?

Röviden: hogy örömünket leljük benne. 

Hosszabban meg kell ezt magyaráznom, hiszen ki leli örömét abban, amiben béna? 🙂 
Szóval egy alkotótevékenységben akkor tudjuk örömünket lelni, ha azt csinálunk, amit akarunk, úgy, ahogy jól esik, ha nincsenek elvárásaink vele szemben, ha nem félünk attól, hogy másoknak vannak elvárásai és attól sem kell tartanunk, hogy kinevetnek, leégünk vele. 
Akkor leljük örömünket benne, ha – most figyelj – átváltozunk önfeledt ovissá, aki maszatol, csiszatol, pacsmagol. Aki a kezével is belemászhat, mert tetszik neki, ahogy az ujjai közül kinyomódik a festék (iszap, sár és a gyerekeknek vannak hajmeresztőbb ötleteik, anyukák tudnának mesélni, de mi itt megállunk:). A gyerek akkor leli örömét egy tevékenységben, ha biztosítjuk neki azt a környezetet, ahol van nyugalom, idő, lehetőség, eszköz a tapasztalásra, kísérletezésre.

Sok mindenkinek ez nem adatott meg. Ha neked sem, talán ijesztő a kezedet bepiszkolni, de ettől sem kell annyira rettegni: ahogy semmi, ez sem kötelező.

Olyan teret igyekszünk teremteni, ahol az alkotás idejére megszűnsz a mókuskerékben futó felnőttnek lenni, és újra kisgyerek lehetsz. Olyan kisgyerek, aki képes az önfeledt, “céltalan” alkotásra.

Nem csak az eszközök vagy azok hiánya támogatja a “nem tudok rajzolni” szorongás enyhülését, hanem az a tény is felszabadító – talán először találakozol majd vele – hogy nem kell ezt és ezt lerajzolni. Nincs elvárás, mi álljon a papírodon. Kipróbálhatod, hogy üresen hagyod:) Kipróbálhatod, hogy megjeleníted a komplex képeket, amik lelki szemeid előtt megjelentek – lesz, amilyen lesz. És kipróbálhatod, hogy ergyáltalán nem festesz alakot, felismerhető dolgot, hanem csak simán az érzéseidet figyelve mozgatód a kezed. Lecseppentesz egy csepp festéket a vizes papírra és szinte meditatív állapotba kerülsz a sugárba szétterjedő színes folt láttán. Ha jó, megismétled. Lesz egy pöttyös papírod és ez lett a képed. Bármit kipróbálhatsz, az a fontos, hogy figyeld közben, hogy érzed magad.

Mert itt nem a végeredmény számít, hanem az alkotás folyamata. Milyen neked? Hogy érzed magad közben? 
Hidd el, bármi is van a képen, tükrözni fogja ezeket. 
Tetszett, szereted csinálni? Frusztrált? Mégis megrajzolad? Vagy azt mondtad, ezt nem? Milyen érzés? Eek nagyon jó – eddig észre nem vett –  támpontok, felismerések lehetnek saját magadnak.

És aki kitalálta, hogy művészeti tevékenyésget osztályozni kell…. egyszer kerüljön a szemem elé. Fáj a szívem, mennyi élménytől, a művészet, az alkotás szeretetétől tud megfosztani egy ilyen “semmirekellő” dolog, ami ráadásul senkit nem is érdekel (hiszen ki vesz már kololyan egy rajz évvégi osztályzatot?) Szerintem érzitek, hogy felkavar ez a téma és mennyire fontosnak tartom, hogy ezzel az egyszerű és csodás módszerrel meggyógyítsátok magatokat, lehetőséget kapva hátralevő életetekben az alkotás folyamatának élvezésére.

Rengeteg féle rajz- és festéstechnika létezik, amiben nem TUDSZ figurálisat vagy szépet (khm, grrr) alkotni, de az érzéseidet meg tudod mutatni, és ami még fontosabb, az alkotás közben meg tudod élni őket. Természetesen, ha szépen tudsz rajzolni, arra is lesz lehetőséged:)
Az első néhány alkalommal kifejezetten olyan technikákkal dolgozunk, amik segítenek megismerni ezt az új fajta élményt, miszerint az alkotás egy felszabadító, rekreációs folyamat, egy önkifejezési eszköz és örömforrás. 

 

Megtanulsz a művészetterápián rajzolni, festeni?

Nem. Megmutatok minden technikát, hogyan használhatod a porpasztellt, az akvarellt, az agyagot… de azt nem mutatom, meg, hogyan alakítsd, formáld, hogy használd az ecsetet. Mindent magadnak kell megtapasztalnod, kipróbálnod. Leshetsz másokról, használhatod az iskolában tanultakad, de meglátod, az lesz a legjobb, amit te kísérletezel ki maganak.

Ez NEM rajztanfolyam! Itt nem szépen tanulsz meg rajzolni, hanem megtanulod élvezni az alkotást. (Privát véleményem, hogy sokkal inkább kellene ezt az intuitív, kreatív alkotást jobb agyféltekés rajzolásnak hívni, mint azt amit részletekre bontott másolás néven annak hívnak, de ez itt nem annyira fontos.)

Egy alkalom felépítése

Bemelegítésképpen az adott évszakról beszélgetünk, ki hogy éli meg, hogy van benne, majd egy nagyon egyszerű formarajz (pl egy spirál, kör, stb) rajzolása, esetleg szabad firkálgatás alatt aznapra összebarátkozunk a gondolattal, hogy alkotni fogunk.

Egy alkalommal 2-3 nagyobb lélegzetű alkotás készül el, különböző technikákkal (először minden technikát megmutatunk).

Egy-egy nagyobb alkotásnak lesz saját témája. Ez nem konkrétum, hanem érzések, emékek, hangulatok, amiket igyekszünk előcsalogatni:
Egy vezetett relaxációt követően a csoportvezető felolvas egy verset, majd egy zenét hallgatunk. Ez a három, egymást követő történés érzéseket, gondolatokat, képeket hív elő belőled, amiket van lehetőséged papíron megjeleníteni (mondom, nem kell hozzá rajztudás:).
Montázsok, kollázsok készülhetnek, sokat dolgzunk vízfestékkel, porpasztellel, krétákkal, ceruzával és agyaggal is. Nem előre megírt tematika alapján zajlanak az alkalmak, hanem mindig a csoport aktuális helyzetéhez maximálisan igazodva.

A foglalkozás lezárásaképpen megbeszéljük az aznapi alkotásokat. Milyen érzéseid születtek az alkotás közben? Szeretted/nem szeretted? Volt valami nehézséged? Örömöd, bánatod? Találtál magadban egy eltemetett vagy új érzést?

Fontos, hogy a versek, zenék mély érzelmi hatást tudnak kiváltani, ami lehet nehéz is, de nem marad senki úgy. Az alkotás folyamata ugyanis gyógyító, sőt felülíró erejű is lehet. Adott esetben érdemes egy-egy alkotáshoz különböző évszakokban újra hozzányúlni, ezt a csoportvezető látni, irányítani fogja.

Annyit mutatsz meg magadból, amennyi jól esik – akár az alkotásaidon, akár szavakon keresztül. 

Induló csoportok

Szeptemberi és februári kezdéssel indulnak az évszak tematikájú csoportok (havi egy szombat délelőtt 9.30-14.30)
Februári kezdéssel indulnak az életszakaszokat és fontos kapcsolatokat érintő csoportok (havi egy alkalom).

Egy alkalom 5 órás (egy-két rövid szünettel).

INDULÓ CSOPORTOK ÉS SZABAD HELYEK FÜGGÉVNYÉBEN ITT TUDSZ JELENTKEZNI.
(Ha nem találsz művészetterápiás csoportot, akkor lezárult a jelentkezés vagy betelt a csoport)

Előjelentkezés a zsofi@bohodesign.hu címen is lehetséges.

Helyszín

Alsógöd, BOHOdesign műhely
– vonattól, busztól 8 perc séta
– van parkolási lehetőség
– pár perc a Duna-part (ha utána sétálnál egyet, ami igen hasznos és áldásos)
– Budapesttől 20-25 percre vonattal és autóval is

Bemutatkoznak a foglalkozásvezetők

Iványi Zsófi vagyok, művészettörténész, tanár, díszítőszobrász, ökogazdasági szakértő, EMK játékvezető, bútorfestő, három waldorfos gyermek édesanyja. A természetkapcsolat és az emberekkel való kapcsolódás alapvető fontosságú az életemben. A művészetterápia segítségével először saját magamat sikerült a természet működésével összhangba hozni, később másoknak kezdtem segíteni ebben. 

Hársing Csilla tanácsadó szakpszichológus vagyok, illetve családterápiás képzés módszertanát tanultam. Gyermekeim születése előtt óvodában dolgoztam pszichológusként. Azt gondolom, elengedhetetlen figyelembevenni azt a kapcsolati miliőt, rendszert, amiben élünk. Egyszerre kapcsolódunk egymáshoz és önmagunkhoz  és ezek sajátos kölcsönhatása tapasztalotokhoz és kapcsolati történésekhez vezet. Olyan megélések, amelyek szavakkal nehezen leírhatóak – a szóbeli kifejezés előtti, melletti tartomány. 

zsofi@bohodesign.hu

Oszd meg másokkal is!

Share on facebook
Facebook
Share on pinterest
Pinterest
Share on email
Email

Szeretnél velem bútort festeni? Jelentkezz online tanfolyamaimra vagy találkozzunk valamelyik workshopon!

Online tanfolyamok

Workshopok

Nézz körül a blogon, böngéssz további  bútorfestő tippek, DIY megoldások között! Sok-sok év tapasztalatát osztom meg, rengeteg képpel és lépésről-lépésre tanáccsal. Ha kérdésed van, keress bátran!

További bejegyzések

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás