A mag. Végigkísér bennünket az egész éven a művészetterápiás foglalkozásokon. Számomra a legszebb, leglátványosabb analógiát mutatja a bennünk évről évre ismétlődően zajló folyamatokról. És ma, nagy ajándékot kaptam egy kis magtól. Olyan csodásan repedt meg és mutatta meg magát, hogy muszáj írom róla nektek. A magról, MAGunkról.
Én eddig a diót ismertem. Minden tavasszal tizensok kis diófa csemetét ások ki a fa alól, amikor meg is tudom vizsgálni őket, s yomon tudom követni a fejlődésüket.
Fenn a fán zöld puha burkában látjuk még a nyár folyamán. Nő, növöget sok-sok réteg védi a dióbelet (magot) a kártevőktől, madaraktól, időjárástól.
Ősszel a zöld kérge felhasad és lepereg a dióról, elszárad, s már csak a kemény héj védi. Potyog le a fa alá földre, s ezt borítja be majd a fa ráhulló lombja. Betakarja és védelmezi egész télen át.
Sok minden történik a tél folyamán a magokkal a földben – de ez egy másik sztori, nem kanayarodom el -, mire eljön a tavasz.
Nagy esők, hóolvadás, áradások jönnek, az avar alatt elkezdenek kicsírázni a diószemek.
Először is a kis puha csíra szétpattintja azt az erős dióhéjat. Amit mi kalapáccsal törünk szét, azt ő a belső erejével teszi meg. Megszabadul ettől a kemény buroktól, ami egész télen védte. Ami eddig védelmet nyújtott neki, az most már a vesztét okozná, ha nem lenne elég ereje megrepeszteni. Nem férne el benne, nem tudna gyökeret ereszteni, a fény felé törekedni.
Először egy kis gyökeret növeszt, hogy meg tudjon kapaszkodni lefelé, majd kibukkan a szár része is.
És ami a legérdekesebb ebben számomra, hogy a MAG nem is lesz része a növénynek. Amikor az már kellően megnőtt, akkor a mag egyszerűen leválik róla, ott marad mellette, s tápanyagul szolgál majd a növénynek. De nem marad a része.
Az újjászületés időszaka ez. Ennek az újjászületés feltétele pedig a régi forma elengedése.
Ez a MAG üzenete.
A minap a kertben csírázó diókat keresve egy kidobott mandulára (?) bukkantunk. Még teljesen zárva volt, rajta a barna hártya, s alul egy kis gyökérkéje nőtt.
Gyorsan földbe tettük, megöntöztük.
Két nap múlva a mag kettérepedt és megmutatta, hogy is néz ki, amit fent leírtam. A mag belső védelmező közepéből kiindulva alakult ki a gyökér, ami elsőként kibukkant, majd a mag közepében növekedett egy kis szár. Amikor elég nagy lett, kettérepesztette a magot, ami a föld felszínén ketténylít, s láthatóvá vált a kis szár és a levélkék.
No, de miért érdekes ez számunkra, s hogyan jön ide a művészetterápia?
A művészetterápiában az évszakok, hónapok történéseire hangolódunk, s keressük, miben mutat hasonlóságot a környezet, növényvilág változása és a lelki életünk változásai. Ezek a megfigyelések segítenek a jelenben lenni, a természettel kapcsolódni és nem utolsó sorban biztonságot nyújtanak bizonyos lelkiállapotok elfogadásában. Hiszen ahogy a növényvilágban / környezetünkben sem minden állandó (pláne nem állandóan jó vagy kívánatos), úgy a leki életünkben sem. Ám a növényvilág változásainak, működésének megértése segíthet bennünket abban, hogy a leki életünk változásait – hullámvölgyek és hullámhegyek – megértsük, elfogadjuk vagy akár összhangba hozzuk a természet ritmusával.
Sokunk számára nehéz, esetleg kissé depresszív is lehet a téli időszak, s ilyenkor kemény burkot növesztünk, abba bezárkózunk, önmagunkban vészeljük át a téli sötét, hideg időszakot. Jó, ha ez idő alatt megszületnek álmaink a tavaszi újjászületésre vonatkozóan, hiszen erre nincs jobb alkalom, mint amikor csendben, magunk lehetünk (halkan mondom, ez a január egyik fontos feladata, jó rá odafigyelni).
Februárban, amikor beindul a fák gyökereiben is a keringés, már érzékelhetjük, hogy legbelül mi is kezdünk éledezni, de ezt látható, valóban érezhető formában a március hozza el.
Ilyenkor feladatunk megszabadulni az eddig védelmező, kemény burkunktól (pl.bemerevedett szokásainktól) és elkezdeni kis gyökérkét növeszteni a talaj irányába s lassan egy szárat is.
Megkezdődik egy újjászületés. Megtartjuk, ami hasznunkra válik, céljainkat szolgálja (ehhez jó, ha ismerjük céljainkat), s el kell engednünk, ami már nem szolgál bennünket. Lehet, hogy ez nehéz, hisz könnyen lehet, olyasmit kell elengedni, amire eddig szükségünk volt (kemény burok).
Ezeket a folyamatokat lépésről lépésre (hónapról hónapra) figyeljük meg, s dolgozzuk fel különféle művészeti alkotásokon keresztül. Márciusban vízfestékkel és agyaggal, két igen ellentétes tulajdonságű anyaggal dolgoztunk.
Fontos ez, hiszen ez az időszak is az ellentétekről szól. Valami halálával történik meg az újjászületés. Ezt a kettősséget az időjárásban is érezzük, ez már nem tél, de még nem is tavasz, naponta változik – s vele változik a hangulatunk, lelkiállapotunk is.
Mindaz, ami a korábbi vízöntő időszakban szálakra, darabokra bomlott szét, most, a halak enyhületében nyálkás uszadékká lesz. A tavaszelőn földbe került mag is föladja mag-létét, halálra válik, hogy a belőle sarjadó életnek táplálója lehessen. Kettős tulajdonságú a halak hosszú ideje (a nagyböjt hat hete), hiszen ilyenkor már feszül a rügy az ágakon, fényesedik a füvek töve, s a gyökeret eresztett magból kibújik a csíra. A halak időszaka olyan, amilyen jelölője, amely ezüst, hideg pikkelyével az elmúlást idézi, a halált, minden élet alapját, ágyát; de a hal az, aki ezernyi ikrát rak, ő a legszaporább élet is. S olyan, mint a hajnali mocsár: szuszogó, gőzölgő, bűzös halálhely, mely rút, sötét, gyászos, de a virágok virága, a tavirózsa rajta virít. A mocsár mélye súlyosabb minden másnál, ám a szinte testtelen molnárka hártya vizén érzi jól magát.
A művészetterápiás foglalkozások egymásra épülnek. Miden hónapban megfigyeljük a hónap törtnéseit, megbeszéljük, hogyan hat ránk, saját történeteket, megéléseket is hozunk, s szépen lassan tudatosul az év körforgása.
A verseket és a zenéket kifejezetten úgy válogatom össze, hogy azok a hónap fontos témáira vonatkozó érzéseket, emlékeket mozgassák meg. Így a hónap elején, első felében módunk van ráhangolódni az adott időszakra. Tudatosítjuk, mi célja, feladata a növényvilágnak, s figyelgetjük, vajon a lelki megéléseink milyen párhuzamokat mutatnak velük.
A természetre hangolódunk, versek, zenék segítségével átélünk érzéseket, különféle művészeti technikák által pedig ezt ki is fejezzük. A végeredmény a legkevésbé fontos szempont ebben a folyamatban (ha mégsem, akkor jó lehet eljutni egyszer ide:). A vers és zene hallgatásakor átélt érzések, s az, ahogy ezt az az alkotás folyamán kiadjuk magunkból bármilyen formában, már önmagában gyógyító erejű. Ugyanekkor nagyon szépen gyógyulnak az iskolában átminősült “szép rajz” elvárásai is, ami alapvető fontosságú a foglalkozásaimon.
Megládd, megint futunk a berken át,
feledve tél jegét,
a záros kert-ajtón, s a kerten át,
ha felszikkadt a rét.
Most hűs estére hűsebb éjszakát
borít fehér sötét,
de majd megint futunk a berken át,
s fogjuk köröskörül az almafát,
feledve tél jegét,
ha felszikkadt a rét.
(Weöres Sándor: Tavaszvárók)
A képek kattintásra nagyíthatók:
Mikor indulnak művészetterápiás csoportok és hogyan lehet jelentkezni?
Induló csoportok
Szeptemberi és februári kezdéssel indulnak az évszak tematikájú csoportok (havi egy szombat délelőtt 9.30-14.30)
Februári kezdéssel indulnak az életszakaszokat és fontos kapcsolatokat érintő csoportok (havi egy alkalom).
Egy alkalom 5 órás (egy-két rövid szünettel).
Csoportok minden ősszel és tavasszal indulnak fél éves ciklusokban.
Az őszi csoport szeptemberben indul és januárig tart (5 alkalom),
a tavaszi csoport februárban indul és nyárig tart (5 alkalom).
Az őszi csoportba ITT tudsz jelentkezni.
A tavaszi csoportba ITT tudsz jelentkezni.
A köztes időkben előjelentkezés lehetséges.
Előjelentkezés a zsofi@bohodesign.hu címen is lehetséges.
Helyszín
Alsógöd, BOHOdesign műhely
– vonattól, busztól 8 perc séta
– van parkolási lehetőség
– pár perc a Duna-part (ha utána sétálnál egyet, ami igen hasznos és áldásos)
– Budapesttől 20-25 percre vonattal és autóval is
Bemutatkoznak a foglalkozásvezetők
Iványi Zsófi vagyok, művészettörténész, tanár, díszítőszobrász, ökogazdasági szakértő, EMK játékvezető, bútorfestő, három waldorfos gyermek édesanyja. A természetkapcsolat és az emberekkel való kapcsolódás alapvető fontosságú az életemben. A művészetterápia segítségével először saját magamat sikerült a természet működésével összhangba hozni, később másoknak kezdtem segíteni ebben.
Hársing Csilla tanácsadó szakpszichológus vagyok, illetve családterápiás képzés módszertanát tanultam. Gyermekeim születése előtt óvodában dolgoztam pszichológusként. Azt gondolom, elengedhetetlen figyelembevenni azt a kapcsolati miliőt, rendszert, amiben élünk. Egyszerre kapcsolódunk egymáshoz és önmagunkhoz és ezek sajátos kölcsönhatása tapasztalotokhoz és kapcsolati történésekhez vezet. Olyan megélések, amelyek szavakkal nehezen leírhatóak – a szóbeli kifejezés előtti, melletti tartomány.
